Bányász himnusz - Ajka padragkuti férfi bányászkórus

.

.

Nemzeti énekeink : Bányász himnusz

/Dalszöveg/

.

.

Emléktáblát avattak Egyházashetyén Kunoss Endre költő tiszteletére

.

Nemes kisbirtokos családban született, közéleti férfiúvá nőtte ki magát, még a pozsonyi diétán is részt vett. Kunoss Endréről van szó, a bányászok himnuszának szerzőjéről.

^.

Csütörtök délután ünnepélyes keretek között avatták fel a bányász himnusz szerzőjének, Egyházashetye szülöttének, Kunoss Endrének emléktábláját szülőházán, a Berzsenyi út 18. szám alatt. Szerencse föl! Szerencse le! szól a bányászok bizakodó közmondása, s bár az elmúlt időszak megtépázta az ágazat hazai nimbuszát - munkahelyek tízezrei szűntek meg, a bányák többségét bezárták - azért a feketeruhás emberek nem felejtették el Kunoss Endrét.

Ezt is méltányolta köszöntőjében a település polgármestere, Zolnai Attila. Aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a szerzőt sohasem felejtette el szűkebb hazája. Az ünnepi beszédet dr. Zsámboki László, a Miskolci Egyetem könyvtárának címzetes főigazgatója mondta, aki a többi között szólt a szerző pályájáról is. Kunoss Endre 1836-ban a királyi tábla hiteles jegyzője lett, és még ebben az évben elkezdte hírlapírói pályáját a Jelenkor című orgánumnál. Együtt dolgozott Táncsics Mihállyal, gyakorlatilag korai környezetvédőként. Vasvármegyei kölcsönből adta ki a Lombok című mellékletet, ám a harcias lap előfizetők hiányában megszűnt.

.

Csütörtökön leplezték le a bányász himnusz költőjének emléktábláját Fotó: Kiss Teodóra

.

Kunoss Endre szerelembe esett a szépséges Horváth Ninával, aki nem viszonozta az érzelmeit. Ekkor születtek gyönyörű és érzelmes versei, majd megírta a bányászok himnuszát: a dal máig az ő szövegével szólal meg. Nyelvújító, a Batthyányak embere, eljut a pozsonyi diétára is. Betegsége legyűri, mindössze 33 éves, amikor meghal. Emléktáblájánál bányászdalok is felcsendültek.

.

Forrás: ***VasNépe***

.

.

"Szemünk előtt egy csillesor kering.
Alszunk, s csillékkel álmodunk."

.

.

.

Pazeller Jakab legszebb keringője: Herkulesfürdői emlék

.

A Wikipedia ezt írja a zeneszerzőről:

Pazeller Jakab (Jacob Pazeller) (Baden bei Wien, 1869. január 2. – Budapest, 1957. szeptember 24.) zeneszerző, karmester.

A világhírűvé lett „Herkulesfürdői emlék” (Erinnerung an Herkulesbad, Souvenir de Herkulesfürdő) című keringő komponistája, aki osztráknak született, Herkulesfürdőn megismerkedett egy magyar lánnyal, aki által magyarrá lett.

Zenei tanulmányait Bécsben végezte hegedű és zeneszerzés szakon. Tanára Carl Michael Ziehrer volt. 1895-ben a bécsi Carl Theater karmestere lett. 1896-tól katonakarmester volt Aradon, majd Herkulesfürdőn. 1903-ban komponálta a Herkulesfürdői emlék című keringőjét. Ennél is ismertebb dala az „Akácos út”, amelyet szintén a herkulesfürdői promenád ihletett. 1906-ban Budapestre került. A Tanácsköztársaság idején Székesfehérváron élt. 1921-ben a budapesti Bocskay Katonai Akadémia zeneigazgatója lett. 1924-ben – 55 évesen – nyugdíjazását kérte.

1925-től visszavonultan, de nem tétlenül élt Budapesten, a nyarakat pedig Zebegényben töltötte. 1945 után, 76 éves korában feketelistára került: nyugdíjától megfosztották, a kitelepítési határozatot csak idős kora miatt nem hajtották végre. 1956-ban forradalmi nyitányt komponált. 1957-ben – 88 éves korában – Budapesten halt meg.

A Herkulesfürdői emlék című film nem róla szól. A film „kölcsönvette” a keringő címét, és zenéjét is felhasználta.

.

Herkulesfürdői emlék - Perecesi Bányász Fúvószenekar - Miskolc

.

.

Pere János : Herkulesfürdői emlék (Erinnerung an Herkulesbad, Souvenir de Herkulesfürdő)

/Zeneszöveg/

.

.

Színek és sziluettek: Zergi Borbála fotói

.

A zene összeköt - Fotó: Zergi Borbála

.

Princessin jumping - Fotó: Zergi Borbála

.

Forrás további képekkel: ***VN*nagyítás***

.

.

Talán az első találat ami érdekes a Gyáva oroszlán blogja, ahol kommentben az alábbi olvasható:

.

Csak, hogy tudd, a vödör is mérték! Más! Azt, hogy szőlőből is lehet bort csinálni, azt a következő viccből tudom: haldoklik az öreg pancikter, körbeállják a rokonok, de ő ragaszkodik hozzá, hogy csak a legidősebb fia maradjon benn! Mikor kimennek, közelebb inti magához a fiút, és félig súgva mondja:..fiam...nagy-nagy titkot árulok el neked..?...szőlőből is lehet bort csinálni!

.

.

Kapcsolódó cikk: ***Miért hívják a soproni bortermelő szőlőgazdát pancikternek?***

. *

.

Miért hívják a soproni bortermelő szőlősgazdát pancikternek?

.

.

Lementem Esztergomban az üvegliften a Prímás Pincébe ahol megtekintettük a tájegységek borait a bormúzeumban és borkóstolgatás közben olvasható magyarázatot találtam a soproni szőlőtermelő és borkimérő " .pancikter " kifejezésre. . Poncichter (németesen Ponzichter). Így hívták és sokszor hívják még ma is a soproni szőlősgazdákat. „A szó maga a német Bohnenzüchter (babtermelő) kifejezésből ered”, a gazdák a tőkék között babot termesztettek. Ennek kettős jelentősége is volt: egyrészt a bab gyökerében nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, ami nem csak a babnak, hanem a szőlőnek is hasznos, hiszen így sok mikroelemhez jut mindkét növény, másrészt a bab felszíni hajtása növeli az élő vagy zöld trágyának nevezett „felületet”. Azonban nem csak babot ültettek ily megfontolásból, hanem paradicsomot illetve burgonyát is. Ami miatt nagy jelentősége volt még a babtermelésnek, az az, hogy ez után nem kellett adót fizetni és a poncichterek a mindennapi kemény munkához egy kalóriadús alapanyaghoz jutottak.” A poncichter szó a 19-20. századforduló környékén jelent meg.

Wirtschaftsbürgerek –gazdapolgárok

.
Ők a soproni szőlősgazdák, a poncichterek gazdagabb tagjai, akik komoly tiszteletnek és elismertségnek örvendtek a városban, egészen a németek 1946-os kitelepítéséig. Ők rendelkeztek polgárjoggal. Saját házat tulajdonoltak, és a szőlőművelés mellett szántógazdálkodással is foglalkoztak, s mindezekhez a megfelelő felszereltséggel is rendelkeztek.

A szőlőművelőket, vagyis a poncichtereket három réteg alkotta, melynek csúcsán a Wirtschaftsbürgerek álltak.

Őket a Weingärtnerek (szőlősök) követték, majd a sort a Tagslöhnerek (napszámosok) zárták. A napszámosoknak nem biztosított megélhetést saját szőlőjük, ezért más gazdák birtokain dolgoztak. Ez utóbbi réteg nem rendelkezett polgárjoggal, hiszen ahhoz szükséges volt, hogy „szőlővel vagy bármilyen más ingatlannal rendelkezzen az illető, meghatározott mennyiségű vagyonnal bírjon és házasnak kellett lennie.

A polgárjogot nem családra, hanem személyre szólóan adták, ami azt jelentette, hogy az illető családjának férfi örökösei nem örökölték meg e címet, hanem felnőve nekik is eleget kellett tenni a feltételeknek, le kellett tennie az esküt is újra. A polgári státusszal együtt kötelezettségeik is voltak a város felé: adót kellett fizetniük, falakon őrséget kellett állniuk.

.

Gyergyóremete lakosai büszkék arra, hogy Kodály Zoltán több népdalt is gyüjtött községükben. Most az egyik 1910-es gyűltést; A túr a disznó című dalt hozom el a blogomba tőle.

.

.

Gyergyóremete, Csík m. Kodály Z. gy. 1910. MH_1278b

Adatközlő Angi József, 60 éves.

.

.

Esetem a kis vadmalaccal

.

Gyönyörű napra ébredtünk. Hívott, csalogatott a természet. Javasoltam: ki a szabadba!!

.

Én megfogadtam saját tanácsomat, s elindultunk... Nem volt meleg, enyhe szellőcske fújdogált. Egy gyönyörű rét, azaz a pákozdi lőtér mellett vezetett az utunk.
A távolban megláttam egy gólyát. Nagyon szépen mutatott a rét füvei, virágai között! Óvatos, lassú léptekkel megközelítettem az élelmet gyűjtő gólya madarat, hogy lefényképezzem... lassan, óvatosan... tudjátok, ahogy a csillag megy az égen...
Ugyanúgy a modell is... Rakta egymás után hosszú lábait, én is... Végül hátat fordított, és nem foglalkozott velem, hát én se vele.
Aztán történt valami. Mozgást észleltem. Minden figyelmem oda összpontosítottam, mert mozgolódás volt a nagy fűben, a virágok között... Óvatosságomnál már csak a kíváncsiságom volt nagyobb!

Szép virágok, magas fű között a mozgás fokozódik... Talán kígyó? ‑ kérdeztem magamtól. ‑ Áh, az nem zörög ennyire - válaszoltam magamnak, megnyugtatásul.

Mit tegyek? Közben ő ‑ örülve, gondolom, hogy meg lett a mama ‑ ott maradt mellettem... Kezem akaratlanul is rögzítette az eseményeket. Felnézett rám azzal a sötétbarna, csillogó szemével, s mintha mosolygott volna... Talán azt kérdezte: ‑ Nem ismersz meg? A kismalacod vagyok...
Nem tágított, de azért furcsán nézett rám. ‑ Nem ismered meg a gyermekedet? Milyen anya az ilyen? Még fejét félre is fordította, s láttam, hogy nagyon bánatos!
Végül megharagudott rám, s mielőtt eliramodott volna a sűrű bokrok közé, szemrehányóan megrázta okos fejét, s kunkori farkincáját. ‑ Sajnálom, hogy nem értesz meg engem... mama... S, bánatosan egy kisebb árkot átugorva eltűnt a virágos rét bokrosabb részén.
Én is bánatosan néztem utána, de vígasztalt, hogy megörökíthettem számomra, számotokra, s nagyon boldog voltam, hogy találkoztam e kedves, aranyos, csíkos kis jószággal!
Szeressük, védjük a természetet, s ilyen hétköznapi csodákban lesz részünk!

.

Írta: Márkus Hilda

.

Forrás: ***Fejér Megyei Hírlap***

.

Best of Communism : A felszabadulás dala

/Zeneszöveg/

.

.

Felszabadulás 1945 április 4. /Вечная Слава Героям/

.