Emléktáblát avattak Egyházashetyén Kunoss Endre költő tiszteletére
.
Nemes kisbirtokos családban született, közéleti férfiúvá nőtte ki magát, még a pozsonyi diétán is részt vett. Kunoss Endréről van szó, a bányászok himnuszának szerzőjéről.
.
Csütörtök délután ünnepélyes keretek között avatták fel a bányász himnusz szerzőjének, Egyházashetye szülöttének, Kunoss Endrének emléktábláját szülőházán, a Berzsenyi út 18. szám alatt. Szerencse föl! Szerencse le! szól a bányászok bizakodó közmondása, s bár az elmúlt időszak megtépázta az ágazat hazai nimbuszát - munkahelyek tízezrei szűntek meg, a bányák többségét bezárták - azért a feketeruhás emberek nem felejtették el Kunoss Endrét.
Ezt is méltányolta köszöntőjében a település polgármestere, Zolnai Attila. Aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a szerzőt sohasem felejtette el szűkebb hazája. Az ünnepi beszédet dr. Zsámboki László, a Miskolci Egyetem könyvtárának címzetes főigazgatója mondta, aki a többi között szólt a szerző pályájáról is. Kunoss Endre 1836-ban a királyi tábla hiteles jegyzője lett, és még ebben az évben elkezdte hírlapírói pályáját a Jelenkor című orgánumnál. Együtt dolgozott Táncsics Mihállyal, gyakorlatilag korai környezetvédőként. Vasvármegyei kölcsönből adta ki a Lombok című mellékletet, ám a harcias lap előfizetők hiányában megszűnt.
.
Csütörtökön leplezték le a bányász himnusz költőjének emléktábláját Fotó: Kiss Teodóra
.
Kunoss Endre szerelembe esett a szépséges Horváth Ninával, aki nem viszonozta az érzelmeit. Ekkor születtek gyönyörű és érzelmes versei, majd megírta a bányászok himnuszát: a dal máig az ő szövegével szólal meg. Nyelvújító, a Batthyányak embere, eljut a pozsonyi diétára is. Betegsége legyűri, mindössze 33 éves, amikor meghal. Emléktáblájánál bányászdalok is felcsendültek.
.
Forrás: ***VasNépe***
.
.
Kunoss Endre - Bányász himnusz. Szerencse fel, szerencse le; | .. | Bányász himnusz. Selmecbányán keletkezett a híres Bányász himnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között. Selmecbányától, Tatabányán és Aknaszlatinán keresztül a székelyföldi Parajdig, a bányászok ezt énekelték. Nem tudjuk, hogy mikor fordították szlovákra, de ma a felvidéki bányászok is himnuszként éneklik. A két dalból szerkesztett himnusz mai formájában először 1905-ben jelent meg Tassonyi Ernő "Aki a párját keresi" című selmeci diákregényében. Első részének szövege Kunoss Endre verse (1838), második része pedig a Felső-Sziléziában a 19. század eleje óta ismert ún. Tarnowitzi Bányászdal: "Schon wieder tönt von Thurme/Schachte/ her..." (Selmec, 1837). Valószínűleg "A bányarém" című regényes daljáték (Szerdahelyi-Vachot 1855) révén vált ismertté. Ma elfogadott formája valószínűleg 1880 körül alakulhatott ki. Wikipedia | |
.. | ............................................................... |
.