Pazeller Jakab legszebb keringője: Herkulesfürdői emlék
.
A Wikipedia ezt írja a zeneszerzőről:
Pazeller Jakab (Jacob Pazeller) (Baden bei Wien, 1869. január 2. – Budapest, 1957. szeptember 24.) zeneszerző, karmester.
A világhírűvé lett „Herkulesfürdői emlék” (Erinnerung an Herkulesbad, Souvenir de Herkulesfürdő) című keringő komponistája, aki osztráknak született, Herkulesfürdőn megismerkedett egy magyar lánnyal, aki által magyarrá lett.
Zenei tanulmányait Bécsben végezte hegedű és zeneszerzés szakon. Tanára Carl Michael Ziehrer volt. 1895-ben a bécsi Carl Theater karmestere lett. 1896-tól katonakarmester volt Aradon, majd Herkulesfürdőn. 1903-ban komponálta a Herkulesfürdői emlék című keringőjét. Ennél is ismertebb dala az „Akácos út”, amelyet szintén a herkulesfürdői promenád ihletett. 1906-ban Budapestre került. A Tanácsköztársaság idején Székesfehérváron élt. 1921-ben a budapesti Bocskay Katonai Akadémia zeneigazgatója lett. 1924-ben – 55 évesen – nyugdíjazását kérte.
1925-től visszavonultan, de nem tétlenül élt Budapesten, a nyarakat pedig Zebegényben töltötte. 1945 után, 76 éves korában feketelistára került: nyugdíjától megfosztották, a kitelepítési határozatot csak idős kora miatt nem hajtották végre. 1956-ban forradalmi nyitányt komponált. 1957-ben – 88 éves korában – Budapesten halt meg.
A Herkulesfürdői emlék című film nem róla szól. A film „kölcsönvette” a keringő címét, és zenéjét is felhasználta.
.
Herkulesfürdői emlék - Perecesi Bányász Fúvószenekar - Miskolc
.
.
Pere János : Herkulesfürdői emlék (Erinnerung an Herkulesbad, Souvenir de Herkulesfürdő)
/Zeneszöveg/
.
| ............................ | Nyár volt és csodásan szép, felettünk kék volt az ég, Köröttünk ezer virág szórta ránk illatát Szerelmet igért az éj, vágyakról dalolt a szél, Te jöttél énfelém, s csak azt kértem tőled én: Nézz a szemembe, mondd édes, szeretsz-e engem ? Nézz a szemembe édes, úgy mint rég Édes a csókod, veled még a rossz is jó volt, Így szembe nézni, édes, jó és szép Érzed, hogy mit érzek, hogy csak érted, néked élek Nincs a földön boldogabb ember, te vagy a mindenség nekem ! Nézz a szemembe, magadat látod meg benne, Tarts átölelve, hisz az élet szép ! Élj hát velem, soha már el ne menj, Mert az élet csak tevéled nyújthat üdvöt énnekem Lesz még nyarunk, ezer boldog napunk, Amíg átölelsz, érzem hogy szeretsz, búcsúzz majd, ha menni kell Csókolj, csak csókolj, ne legyen elég a jóból Álmodjunk róla, így lesz mindíg majd Ma már a nyár messze jár, édes-bús emlék csupán Hajam is ezüst-fehér, elpihent már a szél Álmomban itt vagy velem, ifjúság, szerelmesem, Jössz-e még, kérdezem, de már csak a csend felel | |||
| Zene - szöveg : Pazeller Jakab - Zerkovitz Béla - Z. Horváth Gyula |
.
