A két sörös, a lila nyári szék akószám írása, mérőfa sas aranya, kanyara, kisöntő rámakenésének
a már öt nő sík aranya, kanyara sasa, főrém, a Sári mászóka kész, irány a lila sörös téka.
PALINDROM
2009.08.27. 19:50 Joepapes
2 komment
Címkék: vers palindrom palindróma
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://joebacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr716055116
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szabó Tibor 2013.10.05. 12:14:41
Zúzmara
Szó ma rákap és cikázok tán
Ősz, rőt -akit, na, morgott Apolló-
Hetek, e festéke némán rávenné e díszeit
E nem távoli zsigérig érő dere megélésére.
Hol a normál: a fa sárgulá-, szalajtá leveleit,
Ezüsttel az, suta óhajú fás-sori piktúra.
Haj, derekas cinegéjét ni, elején ez vizsgál,
Ivódik nesze,
Hát, jusson odú, bő vetés e verebének!
Éneke sem réveteg.
Illan, ja, ha e jégórák újra velük
E nemtő, s lát ege, vár e télen.
Nemes erdő kollázsa az.
Zokog éj, amaz se lásson oda, varázs, a Napsegély?
Név, s ő festő, deresre váltó képpé zsarol a vége,
Berohanna hó.
Rebegé, valóra-, széppé kotlá verse, redőt.
S e fösvény lége, s panasz,
Ára: vadonossá lesz a ma. Jég okozza.
A szálló ködre se menne léte rá,
Vegetál, sőt, menekül e varjú, károg.
Éje, a hajnal ligete vérmese kené-kené be
Revesét evő búd, ónos sújt
Áh, ez senkid, ó, világ-szívzenéje?
Leinté jége, ni, csak, eredj!
Ah, a rút, ki pirossá fúj.
A hó, a túsza lett, s űzeti,
Eleve látja, lazsál ugrása
Fa, lám, Róna, lóherésé lége.
Meredő, régi-régi szil óv.
Átmeneti ez,
S ide én ne várnám énekét se, fekete holló?
Pattog romantika
Törzsön átkozá ki, csép
Akár a mozsaram, zúz.
Szabó Tibor 2012. 12. 19. (palindrom)
joe bácsi 2013.10.06. 10:33:36
Köszönöm Tibor ezt a szép hosszú palindromot Tőled.
Gratulálok!
