Bogarak

.

Sokat gyengült már az idő, de azért még a fűtést elhagyni nem lehet, pláne most mikor párás ködös a levegő. Szemerkélő esőben lehetetlenség is lenne, mivel annyira párásodik az ablak üveg, hogy az irányító személy karjelzéseit nehéz észlelni és apró tévedés is balesetveszély tényét hordozza magában. A múlt hét egyik napján kellet nagyon vigyáznom, mert a csöpörgő időben a tetőről zsaluanyagot és pár raklap szemetet kellett ledaruznom. Jól befűtöttem, figyeltem fölfelé, mikor mint a rakéta az orrom előtt hatalmas döndörejjel elszáguldott valami fantom, fergeteges köröket letéve a hangszórón pihent le. Egy nagy bogár volt, de honnan a csodából keveredett elő januárban, hogy nem fagyott meg a nagy hidegekben. Mielőtt lecsaphattam volna újra nekilódult, majdnem kiverte a szemeimet. Kinyítottam a kabinajtót, de a rafinált dögnek olyan reflexei voltak, hogy az utolsó pillanatban mindig vissza kacskázott. Hessegettem, csapdostam a fenevadat, de közben jeleztek fentről, hogy emelhetek. Emeltem a terhet felfelé közben félszemmel a rúsnya dög manővereit figyeltem. Megálltam az emeléssel, mert leszállt a légy a terhelésmutató műszerre - hoppegylégy! - felkiáltással oda csaptam a sapkámmal - na te sem repülsz többet. Aztán kundésztam, hogy merre lehet, de csak a hosszában megrepedt műszer üvegen dermedtek le a szemeim. A bogár a szentségelésemre észbekaphatott, hogy ennek fele sem tréfa, egy irányzott manőverrel kispurizott a nyitott ajtón a szabad levegőre.