.........................
| | – Micsoda? Megetted a kiscsibét?! |
| Azt a kis ártatlan állatot? Azt a |
| kedves kis jószágot?! – Szemöldökét |
| felhúzta görbén, mint hátát a macska, |
|
| csikorgott, s kezében villant a korbács. |
| – A kiscsibét?! Hát volt szived? Te rút, |
| utálatos dög! – És behúzta farkát, s |
|
| A tyúkudvarban rémült csend, halálos |
| ijedtség támadt. A fák levele |
|
| kapott nagynéném a kutyának, és |
| egész szorosan megkötötte. Úgy, hogy |
| feje s az oszlop között egy kevés |
| hely, annyi sem maradt neki. |
|
| zümmögését a levegőben fenn |
| tisztán lehetett hallani. De már a |
| korbács le is csapott. Lett éktelen |
|
| | – Most bezzeg ugatsz, te gyáva, |
| kegyetlen bestia, mikor te kapsz! |
| De egy védtelen kiscsibét megölni, |
| aki nem bántott téged sosem, azt |
|
| | S kínjában meg kellett hajolni |
| a kutyának. Hátát nem volt hová |
| bújtassa. Síma szőrébe barázdát |
|
| vicsorította, és nyalta a lábát |
| nagynénémnek. De nem volt irgalom. |
| S már nem tudta se Néró, se nagynéném, |
| hányadszor sújt a korbács. |
|
| és iszonyat táncolt a korbács végén, |
| s a fájdalomtól megrészegült és |
|
| Egy védtelen kiscsibét! – Mint a kés |
| vágott a szava. – Majd én megtanítlak! – |
| És már a nagynéném is, azt hiszem, |
|
| csorgott a kutya vére. Rémesen |
| hörgött, és vér és gyűlölet volt abban. |
|
| ragadott ekkor, már avval ütötte… |
| A macska nyivákolva elfutott, |
| a kakas rémületében felröppent |
|
| Nagynéném és az eb túlsüvöltötték |
| egymást. Reménytelen az irgalom. S |
|
| görnyedt, és ekkor megadta magát. |
| Belecsusszant a vérébe, egyetlen |
| vakkantás nélkül. S vörös ködön át, |
| mely fülére szállt, hallotta: |
|
| vadállat! – S még érezte, mint a hegy, |
| magaslik a halál. Ekkor megdöglött – – – |
|
| Mert mért volt olyan kegyetlen, hogy egy |
szegény, ártatlan kiscsibét megöljön? | | |
