Ady Endre: A platán-fa álma
.
A Nap huga, zöld szemü lány,
(Kit imádnak álom-vitézek)
Megszánt egy holdas éjjelen
És megigézett.
Két lábam elhült és szétbomolt
Gyökerekként a mélybe szállva
S itt állok a fehér mezön,
Mint árva platán-fa.
Girhes, szomorú derekam
Szökkenve büszke lombot ontott,
Lombom a felhöket veri
S elhagytak a gondok.
Állok: várom a Nap hugát
Némán a nagy éji mezöben
S koronámról hull a levél
Zörgön, busan, rőten.
(Kit imádnak álom-vitézek)
Megszánt egy holdas éjjelen
És megigézett.
Két lábam elhült és szétbomolt
Gyökerekként a mélybe szállva
S itt állok a fehér mezön,
Mint árva platán-fa.
Girhes, szomorú derekam
Szökkenve büszke lombot ontott,
Lombom a felhöket veri
S elhagytak a gondok.
Állok: várom a Nap hugát
Némán a nagy éji mezöben
S koronámról hull a levél
Zörgön, busan, rőten.