2003 augusztus
„KEDVES FŐTISZTELENDŐ ÚR”
Lőcsei Péter
.
Weöres Sándor levelei Székely Lászlóhoz
.
Weöres Sándor szombathelyi középiskolásként a húszas évek második felében kiváló tanárokkal, hitoktatókkal, papköltőkkel, a város kulturális életének szervezőivel került kapcsolatba. Ők voltak verseinek első felnőtt értékelői, és rövid időn belül ők lettek első bizalmasai. Amit szüleivel, diáktársaival nem oszthatott meg, nekik elmondhatta, leírhatta. Az iskolai botladozások mellett vallhatott költői, írói terveiről, később pedig leendő köteteiről. Az 1928/29-es tanév során Pável Ágoston kosztos diákja volt. Bensőséges kapcsolatukat versek, levelek, könyvismertetések, dedikált kötetek és fotók dokumentálják. Osztályfőnökének, dr. Kardeván Károlynak a hozzá írott meleg hangú levelét a Vas Megyei Levéltár őrzi. Géfin Gyula szombathelyi teológiatanárral, egyháztörténésszel pécsi egyetemi évei idején is tartotta a kapcsolatot. A vasi megyeszékhelyen ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Bárdosi Németh Jánossal és Székely Lászlóval.
A matuzsálemi kort megélő Székely László (1894–1991) szemináriumi prefektus, teológiai tanár, papköltő, műfordító 1928-tól 1932-ig a Szombathelyen működő Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnöke volt. A húszas évektől sorra láttak napvilágot verseskötetei (Orgona, Miskolcz, 1921; A szirtnek álma van, Szombathely, 1929; A parton ülők panasza, Szombathely, 1932; És a mi lelkünk nyughatatlan, Szombathely, 1934; Sziromeső, Szombathely, 1937), prózakötetei (Táltoslovak hátán, Szombathely, 1929; Felhők felett, Budapest, 1934) és fordításai, átdolgozásai (Énekek éneke, Rákospalota, 1935; Jób könyve, Budapest, 1943). Versei, könyvismertetései elsősorban a helyi folyóiratokban és újságokban (Vasi Szemle, Irott Kő, Vasvármegye, Hír, Nyugatmagyarország) jelentek meg. Székely fontos szerepet töltött be a város irodalmi életének szervezésében. Elnöksége alatt a Faludi Társaság számos országos hírű vendéget fogadott, emellett a helyi fiatal írók, költők bemutatásáról is gondoskodott. Székely László 1928 őszén vagy 1929 első hónapjaiban találkozott először az iskolai önképzőkörben már rangot szerző Weöres Sándorral. Ennek hozzávetőleges idejéről Weöres levelének egyik megjegyzése tanúskodik: „…ami a »Dunántúl«-ban megjelent »Valaki meghalt« címü versemet illeti, ezt ötödikes koromban írtam, hát előbb mint mióta Főtisztelendő Úr ismer engem” (1929. XII. 4.).
1929. március 10-én a Vasvármegye című szombathelyi újság közölte Budakeszi W. Sándor versét, Az égi vándor-t. (A költemény az Egybegyűjtött írások-ban nem szerepel.)
.
AZ ÉGI VÁNDOR
.
A Hold az égen vörösen úszik.
Lefelé kúszik
A lég tetején.
.
Ablakomon át nézem, nézem…
Ó! tudom, hogy soha el nem érem
s a szellő oda fel sohsem ér…
.
Felette, alatta felhőgomoly,
ajkán a dermedt, fagyos mosoly:
felhő-váz tetején halálkoponya.
.
Holt gömb a tudósnak, költőnek arany
bárka, melyben a boldogság suhan
ott, hova az ember fel nem ér soha.
.
Ki tudja, mióta? ki tudja, hova?
úszik az égnek régi vándora
s a szél, amire felérne, elül.
.
Elérhetetlen magas honában
unottan úszik az éjszakában
örökre – egyedül.
.
A vers alatt ez a megjegyzés olvasható: „A szerző a szombathelyi főreáliskola VI. osztályú tanulója. Székely László dr. a Kultúregyesület mai irodalmi délutánján a fiatal vasi költő-tehetségekről tartandó előadásában róla is megemlékezik, mint a vasi irodalom egyik értékes ígéretéről.” (1929. március 10. 4. o.)
A következő időszakban újabb versek láttak napvilágot az ifjú költőtől, műveit pedig a „Kultúregyesületben” is többször méltatták. 1929. március 15-én a Vasvármegyében Budakeszi Weörös Sándor aláírással jelent meg a Himfy-strófák című verse (5. o.). Az itt közölt öt versszakból a Hideg van című kötetben csak a 2. és a 4. szakasz szerepelt; az Egybegyűjtött írások-ban hosszabb szövegváltozata található.
1929. március 31-én Weörös Sándor aláírással szerepelt A Percvonat című költeménye (5. o.). Ez korábban Karácsony Sándor lapjában (Az Erő, 1928. szeptember, 7. o.) jelent meg. Tudomásom szerint később egyik Weöres-kötetbe sem került be.
.
A PERCVONAT
.
Körül az ég, a lila ég,
robog, robog a Percvonat.
Kereke tüz, kereke láng,
kereke vad.
És – róla leszállni nem szabad.
.
Ég a kazán, a tüzkazán,
rakja a Fütő szüntelen.
Körül a lég oly mozdulatlan –
Körül oly néma a nagy ég
a Rejtelem.
.
És száll a füst, fekete füst,
egy szörnyü kémény ontja egyre.
Ég a kazán, a tűzkazán
és tünik a füst
a Végtelenbe.
.
És ég a tüz, lobog a tűz,
robog a Percvonat előre, tova.
Száll a füst – de ég a parázs!
– Repül a Percek örök vonata
előre, a ködbe… Ki tudja, hova?
.
A Veríték Budakeszi Weöres Sándor írásaként szerepelt a Vasvármegye 1929. április 16-i számában (3. o.). A Hideg van című kötetben helyesírási változata olvasható.
A következő évben már Weöres Sándor aláírásával jelent meg a Kip-kop: a vér című verse (Vasvármegye, 1930. január 1. 9. o.). Későbbi kiadásáról nincs tudomásom.
.
KIP-KOP: A VÉR
.
Hajtsd ide fejed. – A vérem: érzed?…
a szivem: hallod? – Zúgva, zihálva
(kip-kop), kip-kop), hogy siet az élet…
.
Ó forró tenger! Rab tüzek árja!
Ó, déli rónák tikadt zenéje,
örök folyamok égő danája…
.
Örök folyamok nagy dereglyése
szivem… Hallod? (kip-kop) szakadatlan
Nem kérdi tőlem: merre? mivégre?
.
Az evezője habba csattan
dalolva dobban a tüzes árba.
Ott messze, kéken, ködbe vakoltan
.
a fekete Part már várja, várja. –
Ő megy… Locsogó habok dalolnak:
(kip-kop):… a lassu halál danája…
.
De a folyamok örökre folynak.
*
A teljes írás itt olvasható: ***HOLMI/ Weöres Sándor levelei Székely Lászlóhoz***
.
