A népfürdô titkai
.
„A város hivatalos agyvelejében három év elôtt – valami ritka és kivételes napon eszme születôdött meg és kipattanva testet öltött, intézményben valósult meg. Akkor bizonyos ellenôrizhetetlen forrásból olyan hírek áradtak szét és szivárogtak be az emberiség naivabb kategóriájának köztudatába, hogy a Perint-patak kétes színû vize erôt adó vasat cipel magával, forró és kellemetlen szagú iszapja pedig a gyógyító energia kincsestára. Hogy pedig mindez a temérdek istenadomány parlagon ne heverjen, a leleményes város hatósági kezelésbe irányzott fürdôt létesített a Perinten, s a marhavásártér oldalához biggyesztett harminckét kabinos pavillont a Népfürdô demokrata zamatú titulusával tisztelte meg. Idáig rendben volna a dolog. Tudni kell azonban, hogy a fürdô tervét és mûszaki részét Bodányi Ödön csinálta meg. Ennél fogva tehát az egész fürdô nem ér semmit, sôt a használatban olyan jelenségek merültek föl, a melyeknek már régen a fürdôtelep átjavítását vagy rendôrhatósági beavatását kellett volna eredményezniük.”
.
.
Nem vitás, a Vasvármegye újságírója 1910. augusztus 20-án alaposan belegázolt az amúgy köztiszteletben álló, a város víz- és csatornahálózatának kiépítéséért felelôs Bodányi Ödön városi fômérnök becsületébe, miután A népfürdô titkai címmel riportot jelentetett meg az újabb fürdôbotrányról. A lapnál a biztosítékot a Perint vizében egy hét után megtalált, bomlófélben lévô holttest verte ki ismét, valamint az, hogy a három évvel korábban épült duzzasztómû már az akkori mûszaki igényeknek sem felelt meg. A Vasvármegye beszámolója szerint Bodányi a lehetô legegyszerûbb módon próbálta meg kielégíteni a városi lakosság strandolási igényeit. Három vasbeton oszlopot állíttatott a Perint medrébe, majd az oszlopok elé pallókat fektetett. Ez a megoldás mindössze 10–15 négyzetméternyi vízfelületet eredményezett, amely nem igazán volt elegendô, ráadásul a korábban kavics- és homokbányaként használt mederben helyenként feneketlen kutak, máshol ökörfej nagyságú gránitsziklák tették lehetetlenné a fürdô használatát. A mostoha körülmények miatt 1908-ban a 83-as bakák egyik póttartalékosa bele is fulladt a patakba. A további tragédiák elkerülése érdekében a város a veszélyes szakaszt vaslánccal elkerítette, mindez azonban nem akadályozta meg abban Geiger József postakocsist, hogy 1910. augusztus 8-án bekötött szemmel nekimenjen a Perintnek. A férfi egy hétig feküdt a hullámsírban, a patak vizét ugyanis – miután a víznyomás szorította a pallókat az oszlopokhoz – nem lehetett leengedni. A medret egyébként tisztítani sem lehetett. Nos, a szerencsétlenül járt Geigert végül Polgár György technikus tanuló találta meg, úszás közben ugyanis beleakadt a lába a hullába. Sántavy Ágoston rendôrfelügyelôért és Alexy Emil fôorvosért már Steiner László gimnazista kerekezett el, a Vasvármegye pedig az alábbi szavakkal rúgott még egyet Bodányi Ödönön: „A Bodányi mûvek rendes sorsa, hogy egyszer egész bizonyosan megjelenik náluk Alexy városi fôorvos. És a Bodányi mûre ez a megjelenés teszi föl a koronát.”
.
Forrás: SaFó (Savaria Fórum)
(A források felkutatásában a Berzsenyi
Dániel Megyei Könyvtár munkatársai
segítettek.)
