.
Kovacsics András zenész honlapján barangoltam, aki negyed évszázadot muzsikált különböző népszerű zenekarokban. Az Ő zenei oldaláról hoztam egy kisebb válogatást. Kellemes szórakozást, jó böngészést kívánok az alábbiakban.
.
.
A 25 év alatt négy zenekarban játszottam. Háromban alapító tag voltam, de voltam az Omega, majd később az Universal vezetője is. A történetek, a fotók, a zenék csak azokról az időkről mesélnek, amíg együtt játszottunk.
 | .. |
| |||||||||||||
.
.
Tizenhat évem az Universalban. .........1972 - 1986
.
1972 nyarán még a Beloiannisz sétahajón játszottunk Siófokon a Syconorral, amikor mi hárman már próbáltunk:
|  |  |  | ||||||
| ....... |
| | |||
|---|---|---|---|
|
Már az új hangszeremen, a basszusgitáron koptattam a húrokat. Különös örömöt adott számomra a ritmus szekcióban zenélni, mert ez a zene alapja, itt dől el minden már az elején, persze figyelembe véve azt, hogy "dallam nélkül nincs zene ". Ez volt mindvégig a zenei filozófiám. Biztonságot adott még az a technikai fölény is, amit a sokévi szólógitározással hoztam magammal.
Igazán reményt keltőek voltak a bepróbált számok. Budapesten egy Római fürdői klubházban kezdtük meg a felkészülést.
 |
|---|
Kiss András dobossal, később Menyhárt Jánossal indultak meg a próbák. |
| |
Pár hónap után összeállt a végleges csapat és ebben a változatlan összetételben - a 16 évből - kilenc évig muzsikáltunk együtt.
|
|
Az angol repertoárunk mellet jócskán voltak saját szerzeményeink, zenéket Ádám és én írtunk, szöveget Halmágyi Sándor és Jámbor László. Ilyenek voltak:
.
Tovább olvasás itt: ***Kovacsics András zenei oldala ***
.
.
.
Universal : Volt-e más bolond?
.| Alszik a város, sehol sincs fény, Elhagyott utcán bolyongok én. Nem hallja senki léptem halk zaját, Alszik a város, csend mindenütt. De ez a csend most úgy szíven üt, Meddig kell még így gondolnom reád? Hazafelé bandukolok, Magányos esti sétám véget ér. Megyek, megyek, rád gondolok, Emléked hívatlanul visszatér. Volt-e más bolond, Ki így szeretett téged, Ilyen önfeledten és türelmesen? Volt-e más bolond, Ki mindent megtett érted, Ugye nem, sohasem... Elhagyott utcán magam vagyok, Házadhoz érve megtorpanok. Fájó szívemben ébred a remény, Sötétek ott fenn az ablakok. Mégis úgy várok egy pillanatot, Várom, hogy újra láthassalak én. Hazafelé bandukolok, Magányos esti sétám véget ér. Megyek, megyek, rád gondolok, Emléked hívatlanul visszatér. Volt-e más bolond, Ki így szeretett téged, Ilyen önfeledten és türelmesen? Volt-e más bolond, Ki mindent megtett érted, Ugye nem, sohasem... | |
| .......................... |
