Szabó Lőrinc - IMA A GYERMEKEKÉRT
.
 | . | Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tõlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek õket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, õsz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fû, kõ, légy párna a fejük alatt. Kináld õket gyümölccsel, almafa, tanítsd õket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élõ és holt anyagok, tanítsátok õket, felhõk, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tûz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tûz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tûz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! | |
| |
