MÁTÉ PÉTER - A VÉN EPERFA
.
.
.A vén eperfa - dalszöveg
.
| Van egy régi ház egy völgy ölén, Ott szövődött száz tarka regény, A múlt jó ízét, most is érzi szám, De sok édes gyümölcs nőtt a vén eperfán. Itt már más az ég, És nem süt a nap úgy mint rég, Az itteni gyümölcs mindig savanyú. De ha régen valami bánat ért, Hozzá futottam vigaszért, S lombjai alatt elmúlt a bú. Álmaimban éjjel visszaszáll a múlt hozzám, Öreg jó barátom, a régi kedves eperfám. Oly régen volt, Az idő elszállt, De a régi kert, Mindig visszavár. Hűtlen szívem, Végre visszatért, De későn jöttem, Mert a fa már nem élt. Gyümölcsöt nem adott már, Koronája oly kopár, S ága közt őszi csend lapul, És sápadt szomorú nap levél, Az eperfáról porba lehull. Álmaimban éjjel visszaszáll a múlt hozzám, Öreg jó barátom, a régi kedves eperfám. Mennyit ültem a fa alatt, csendben. S az ágak közt, a szél dalolt csupán. Elmentek ők... elhagytak engem. Az álmok, remények, s az eperfák. Itt már más az ég, És nem süt a nap úgy mint rég, Az itteni gyümölcs mindig savanyú. De ha régen valami bánat ért, Hozzá futottam vigaszért, S lombjai alatt elmúlt a bú. Álmaimban éjjel visszaszáll a múlt hozzám, Öreg jó barátom, a régi kedves eperfám. (3x) | ||
| ............Máté Péter......... |
