A távolban egy kék hotel, ott lakik az Isten,
sokszor sír, mert szeret minket,
sokszor sír, mert nem segíthet.
.
Túl nagy a káosz a világvégén,
süllyedünk a semmibe,
elszakadt a belső fénykép,
nincsen bennünk semmi részvét.
.
Most kellene imádkozni,
biztos nem fájna ennyire,
a kevesebből tán több lenne,
és maradna kegyelemre.
.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a napfényes ég alatt.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a csillagos ég alatt.
.
Az életünk értelme,
lelkünkbe van írva,
ahogy ő akarta, úgy lett megírva.
.
Álmomban már nem sír az Isten,
csak könnyezve szurkol nekünk,
ha sikerülne megváltozni,
a kék hotelben kezet fogna velünk.
.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a napfényes ég alatt.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a csillagos ég alatt.
.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a napfényes ég alatt.
Csak szállj, ami itt tartott elszakadt,
minden emlékünk itt marad,
a csillagos ég alatt.
.
(zene: Bódi László)