Zorán : Osztálykirándulás (duett Koncz Zsuzsával)Mehetsz külön is, bár sokmindent szabad Ez a csapat úgyis együtt marad Megyünk egymás után a Gellérthegy oldalán A kezed nyújtod, mert túl meredek Ennyi elég, hogy megszeresselek Ha majd megérkezünk, tudod, számíthatsz rám Hosszú hajadban fénylik a szél Hanyatt fekszünk, a fű égig ér Egy kis lázadás, egy osztálykirándulás Ahogy mi látjuk, nem látja más Ahogy mi mondjuk, nem érti más Hogy meddig is tart az osztálykirándulás Eső kerget, és nem futunk tovább S összebújnak az elázott ruhák És úgy tapadnak ránk, mint az ártatlanság Tűrd az esőt, és ne rontsd el az örömünk Úgyis nemsokára átöltözünk És pár év után alig ismerhetsz ránk Hosszú hajadban eső ragyog Nem is tudom, hogy boldog vagyok S ez végállomás, egy osztálykirándulás Ahogy láttalak, nem látott más Ahogy elhittük, nem hitte más Mondd, meddig is tart egy osztálykirándulás Út, az nem kell, nekünk sajátunk lesz Gyere velem, hogy eltévedhess Csak így éred el, amit nem is kerestél Lábunk előtt a jövő ott hever A Zorkij kattog, hogy sose vesszen el Hogy volt egy idő, olyan fekete-fehér Ahogy mi láttuk, nem látta más Amit mi hittünk, nem hitte más Ez nagy lázadás, egy osztálykirándulás Volt egy osztály, egy egész világ Te is ott voltál, emlékszem rád Mert néha még tart az osztálykirándulás Ahogy mi láttuk, nem látta más Amit mi hittünk, nem hitte más És néha még tart az osztálykirándulás | |