KÖNYV AZ ÉJJELIN
.
Naponta visszajártam egy mesés blogba, ahol mindig olvashattam szép történeteket, sőt aki késztetést érzett, meseírással örökös tag lehetett az oldalon. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a blog jelenleg nem elérhető; téli álmot alszik. Remélem nem véglegesen, arra gondoltam, hogy talán Lí előzetes bejelentés nélkül síparadicsomba utazott a családdal és hamarosan itt lesz közöttünk. Legutóbbi bejegyzésénél olvasónapló írására buzdított, s még a végén feltett egy megfejtendő rejtvényt. A kérdés így hangzott: Milyen csodával szembesült Mózes, mikor legeltette nyáját a pusztában és túl lépett a határokon? Biztos akatam lenni a dolgomban, szaladtam le a pincébe ahol egy kettes szekrényben a könyveimet, a jegyzeteimet és az apróbb kacatokat tartom. Kis keresgélés után ráleltem az olvasónoteszomra, amibe a lakásfelújítás után nem jegyzeteltem. Megtaláltam a beírást amit nyáron a visegrádi Syvánus szálloda szobájában eszközöltem. Hosszú utazás után, nagy csomagokkal belépve az ajtón jól esett leheveredni az ágyra, mikor észre vettem az éjjelin a vaskos könyvet. Talán valaki itt hagyhatta, megnéztem mi jó olvasnivaló lehet. A Biblia volt a könyv, nem hagyta el senki, mert a Gedeon Társaság jóvoltából került oda. A könyvjelzőnél szétnyitva elkezdtem olvasni és ezt a részt beírtam a noteszomba. Íme a szentírás azon részlete amit lejegyeztem: „Mózes pedig legeltette apósának, Jitrónak, Midján papjának juhait és terelte a nyájat a pusztaságon túl és elérkezett Isten hegyéhez, Chórebhez. És megjelent előtte az Örökkévaló angyala a tűz lángjában, egy csipkebokor közepéből. Látta, hogy a csipkebokor tűzben ég, de el nem hamvad. Akkor azt mondta Mózes: odamegyek és megnézem ezt a nagy csodát, miért nem hamvad el a csipkebokor?” Most már biztos voltam a csoda terén. Kíváncsian forgattam a naplót, találok-e még olyan bejegyzést ami itt a blogban is megállja a helyét, az olvasóim pedig helyeslik, hogy lejegyeztem... . .
| |
. |
