Áprils 4. Felszabadulásunk Ünnepe volt sokáig.
Mennyire örültünk iskolás korunkban, de még felnőtt korban is, hogy e napon nem kell koptatni a padot, nem kell biciklivel robotra indulni. Már év elején böngésztük a naptárt melyik jeles ünnepünk milyen napra esik, ha munkanap akkor bingó. Míg iskolások voltunk nem sokat érdekelt bennünket, hogy az utólsó német katonákat Nemesmedvesnél űzték ki hazánkból a felszabadító Vörös Hadsereg hadosztályai. Annyit azért tudtunk, hogy ez a település Vas megyében van- jelenleg- 21 lakossal bír.
Szegényebbek lettünk egy ünneppel, mert a redszerváltás óta már 20 éve nem ünnepeljük felszabadulásunkat. A nagy szabadság azt hozta, hogy sorra szüntek meg olyan utcák amiket kezdtünk megszokni. Szombathelyen többek között megszünt a Tollbuchin út, a Vorosilov, a Zsdánov út. Ezenkívül a Kun Béla utca és Bajcsy- Zsilinszky Endre utca is a feledés homályába merült. Jelenleg a szenttel kezdődő utcák viszik a pálmát. A volt Kisz lakótelep Ságváry Endre szobrát leszokták önteni tejföllel, festékkel. Onnan tudom, hogy itt lakok a Szent Gellért utában, ezen terület visszakapta a régi "Százhold" nevet. Egy ami nem változott a " Népfront Lakásszövetkezet" ami jelenleg is ilyen néven intézi nagy megelégedéssel a a lakók ügyes bajos dolgait.
