Munkába menet naponta jártam el az útszélen elhelyezett monumentális plakát mellet. Eleinte nagyon feltűnő volt, többször is eszembe jutott, hogy nem hősködök a szupernagy segítséggel, még van idő rá gondolattal, mindig későbbre halasztottam a döntés lehetőségét. Aztán megszoktam a plakát ott létét, később már ügyet se vetettem rá, mint az út kelléke egy kandelláber vagy műtárgy, úgy mentem el mellette, szinte hozzátartozott az út vonalvezetéséhez.

.

Tegnap délután a párommal elmentünk nagybevásárolni, virágföld volt a leglényegesebb amiért útba kellett ejtenünk a város szélén lévő szupermarketet. A galambom érdeklődését is felkeltette a hatalmas plakát, csodáltam volna, ha nem tesz rá valami szívet melengető megjegyzést.

- Lelkem, bogaram, miként gondolod? hősnek érzed magad?- kérdezte negédesen.

- Naná! Talán a vesztes oldalra fizetek be.

- De galambom, ha hősnek érzed magad, akkor szopás van, mert az azt jelzi, hogy nem készítetted el az adóbevallást és nem ajánlottad fel az 1+1 szupernagy segítséget a rászorulóknak.

- Milyen igazad van babám, ha te nem lennél nekem és a muskátliid, akkor nagyon megütném a bokámat.

Még a tegnapi napon kitöltöttem az adóbevallást és megjelöltem az 1% felajánlást, a párom pedig a mai napon postázta, még pont időben, mert a holnapi nap a végső határidő. Tényleg nem kellett hősnek lennem, a hős a párom, aki mindig képben van, mindent számon tart és épp idejében tapint a lényegre.

Munkám végeztével már messziről virítottak a muskátlik az erkélyládában, mintha várták volna érkezésem integetve: fater csodálj meg bennünk!

Csodás érzés volt, távolról akácillat köszöntött és Máté Péter dalát hallgatva, úgy érzem a mai napon május hőse lehettem.