Joe Bácsi képes, verses, dalos blogja

A nagypapa ekkor elővette legkedvesebb pipáját, azt amelyiknek a szárát saját maga készítette kökényfa ágából, pipazacskójából megtöltötte dohánnyal, majd hatalmas füstkarikákat eregetve rápöffentett. Nagypapa mesélj még, ne hagyd abba. Ekkor belépett a nagymama a konyhába és rászólt a nagypapára, hogy menjen már ki, vágja meg a szecskát a szecskavágón, mert már bőgnek a tehenek. Gyerekek, a papa ha végez majd még mesél nektek, addig igyatok egy kis tejeskávét. Azt nagyon szerettük amit frankkávé és családi kávé keverékből főzött a mamám, pirított kenyérrel, laskával, vagy bundáskenyérrel isteni étek volt. A nagymama nagyon szeretett danolászni, most a befordultam a konyhára című dalt énekkelte, de olyan szépen, ahogy senki sem tudott. A nagypapa közben kiment, azt a süveget tette a fejére amivel azújságíró is levetette az ingaóra alatt. Alig vártuk a bejöttét, vártuk a beígért történetét a bárónőről, meg bevásárlását a rénszarvasszánnal. Mert a nagypapa úgy mesélt, ahogy senki sem tudott, mi pidig úgy figyeltük, ahogy illett... tátott szájjal.

Körülbelül három napig lehettek ebben a lágerben, ahol nagy volt a zsúfoltság a szemét és a kosz, meg a tetvek amik ették őket, mert az élelmezés kívánni valót hagyott maga után. Minden nap korpa leves volt egy kis darab fekete kenyérrel. Azon a napon mikor újra felsorakoztatták őket a hosszú menetelésre cukorrépa főzeléket is kaptak két újjnyi szalonnával. Volt olyan katona aki egyből elcserélte mahorkára, cigarettára pedig rosszul tette, mert most kellene az erő, hogy bírják az iramot. Hosszú menetoszlopokban haladtak kelet felé, nem tudhatták hány napi járásnyira és egyáltalán hol fognak kikötni. Akik nem bírták a menetet, a betegek vagy akinek feltörte a bakancs a lábukat félre álltak a sorból, akik mégsem tudtak annyi erőt összeszedni, hogy tovább tudjanak haladni azokat könyörtelenül lelőtték ott az út szélen mint a kutyát. Három napi járás után megérkeztek egy hatalmas területen fekvő szögesdróttal kerített táborhoz, ahol a menetoszlop fele maradhatott a többieknek pedig iszkiri volt Szibéria irányába. A nagypapa maradhatott ebben a levegősebb lágerben, nagyobb tisztaság és rend fogadta itt őket. Uralkodott a rend és fegyelem, mintha csak valami ellenőrzésre számítottak volna, a foglyok felügyelet mellett sertepertéltek, talicskán tolták össze a szemetet és az éghető anyagokat nagy halomba, majd tüzelték az összegyűjtött sittet. Mikor egy kicsit már beilleszkedtek, megismerték a körletüket, sorakozót fújt a kürtös. Nem tudták mire vélni, majdnem minden második katonát külön állították szúrópróba szerűen. Már majdnem a papához értek, mikor tábori futár vágtatott a parancsnok elé, kis tanácskozás után tolmács útján megkérdezték, ki tud oroszul, aki érti a nyelvet lépjen ki. A nagypapa kettőt lépett előre, hisz azon a településen ahol élt lakott egy orosz család és a fiaikkal együtt gyerekeskedtek, anyanyelvi szinten beszélte az oroszt. Kilépett, bár ne tette volna. Egyből neki estek megmotozták, le kellett adni a bugylibicskáját, a kanalát, villáját, a személyes tárgyait ceruzáját, ezeket zokszó nélkül átadta. Nagyon begerjedt mikor az imakönyvét akarták tőle elvenni azt nem engedte, már több muszkával is szembeszállt és a bajtársai sem hagyták cserben, odarohantak oltalmazni a kun miatyánkot. Kisebb zendülés alakult ki csak akkor szűnt meg a dulakodás mikor a parancsnok a levegőbe lőtt. A bajtársakat a muszkák agyon vissza verték puskatussal, utána sorba állították őket. A nagypapa visszakapta az ima könyvét a kun miatyánkkal együtt, de a többiekre kivégzés várt. Fel is állt a kivégző osztag, de a nagypapa nem hagyta annyiban, egy mindenkiért, mindenki egyért kiáltással beállt a bajtársai elé a sorba. Tüzelésre felkészülni zúgott az első parancsszó, a puskacsövek feléjük emelkedtek, a fényes szuronyokon megcsillant a napfény, a puskát vállhoz vezényszóra olyan síri csend járta át a tájat, hogy a döglegyek dongása hangversenyként hatolt a fülekbe, elnyomva a közeledő patkódobogást. Már csak az utolsó parancs volt hátra és akkor mindennek vége, ennyi az élet. Mindegyikük gondolt valamire, ki az édesanyjára, ki a szerelmére, családjára. Ez a néhány másodperc végtelennek tűnt és ha már halál akkor büszkén halnak meg a hazáért, már várták az utolsó ítéletet. A muszkák ujja a ravaszon kezdett katakolni, mikor megszólalt a velőtrázó utolsó parancs ami ellen már nincs apelláta. A dobhártyát majd átszakította a "sztoj"! állj vezényszó, ami után a puskacsövek oszolj állásba helyezkedtek. A vezényszó után bevágtázott a kis csapat, köszöntötték a parancsnokot, majd az elől lovagló díszegyenruhás egyén egyenesen a nagypapa elé poroszkált, leszállt a lováról a kantárszárat átengedte finom mozdulattal a segédjének.

KATONADAL

.

Majd ha egyszer vége lesz
A sok-sok szenvedésnek,
Nézzétek el a bakától,
Ha egy kicsit részeg!

||:Mert megszabadul a haláltól,
Sej, hazavisz az útja,
Kifelé áll a csatából,
A szekere rúdja!:||

Odahaza száz ölelő,
Száz édes csók várja.
S nem a hideg lövészárok
Lesz majd a párnája!

||:Nem fütyül a füle mellett,
Sej, csak az esti szellő!
Azt fütyüli, a csatában
Ő volt a legelső!:||

.

Gesztenye Guszti

TNT- KICSI GESZTENYE

KUN MIATYÁNK

Igazság alapú történet

A nagypapám 1889-ben született, hosszú tartalmas életúttal a háta mögött 1974-ben hagyott itt bennünket. A minap rendet raktam a fiókomban és a kezem ügyébe került az ereklye amit rám bízott megőrzésre, mielőtt eltávozott. Erről a gránát tépett hozsannáról (imakönyvről) és a benne lévő megságult levélről, amin a kun miatyánk van lejegyezve, erről szeretnék most írni. A nagypapától sokszor hallottam ezt a történetet, most itt az ideje, hogy lejegyezzem.

A nevem Sippantyú Töki

Az eddigi gazdámnál sem volt rossz helyem, hiszem tejbe vajba fürösztött, de Joe bácsinál, az új gazdimnál nagyon szeretek, mert amit itt megélek az maga a kánaán. Felajánlotta, hogy sertepertélhetek a mézes-csokoládés csizmájában. Ami a legfontosabb, elvitt magával a Szentkúti búcsura, ahol engem megmosdatott a csordogáló forrásvízben és ez azzal jár, hogy a mosdatással a keresztfiának fogadott. Sokat mesélünk egymásnak, a mi családunkban is voltak híres tökök például a bölcs Salamoné aki megírta az Énekek Énekét, és úgy fénylett a töke, hogy a bogár megcsúszott rajt. Joe bácsi mesélt a nagypapájáról aki harcolt az első világháborúban és tergyegetett a Ferenc Jóskának mikor idelátogatott. Megengedte nekem, hogy fellépjek az internetre és olyan helyekre eljussak, ahol vannak pálmafák. Sőt még szavazást is indítunk, hogy egyéltalán létezik-e a kun miatyánk, mivel a nagypapája azt állította, hogy igenis létezik. Szerintem a bölcs Salamon is így imádkozott: Bezén atamas kenze kikte....elfeledtem, nem tudom folytatnl.

"Szeretném bejárni a Földet,
Minden zegzugát,
Ezernyi ismeretlen széppel
Vár a nagyvilág.
Szeretnék ismerni sok embert,
Szerezni új barátokat,
Hajóval átszelni a tengert
S megmászni az Alpokat.
Szeretném bejárni a Földet,
Minden városát,
Amit csak alkotott az ember,
Látni száz csodát.
Szeretnék mindenkit szeretni,
Aki a földgolyónkon él,
Bejárnám boldogan a Földet,
Ha te is mindig velem jönnél."

Harangozó Teri: Szeretném bejárni a földet

Haiku

Nem olyan régen, mikor még 30 fokos forróság izzasztotta a bitument, összetalálkoztam az öreg bágerossal az egyik nagy áruház parkolójában. Messziről láttam, hogy valami nem smakkol, le volt törve, mint a bili füle.

- Na helló fater, elvitte a kakas a reggelidet? Így közelítettem felé.- Nagyon savanyú képet vágsz, orvosnál voltál már, vagy én is tudok segíteni rajtad. Ekkor vettem észre a kocsi szélvédőjén a patkó alakú repedést, ami olyan alakzatot öltött, mint Magyarország térképe.- Mesélj mi történt!

- Háj bátya, ne is hozd elő, hétvégén lakodalomba megyünk, mert én leszek az egyik tanú, ezért gondoltam kicsit lecsutakolom a kocsit. Neki álltam slaggal veretni a karosszériát, mikor halk sercenést hallottam, a csudába megrepedt az üveg egy arasznyi hosszan és szép lassan végig vonult a szélvédőn, mint a feltámadási körmenet. A méreg majd megesz, hogy fogom így fuvarozni az ifjú párt a fényképészhez, miként fogunk így mutatni. Nem is merek mutatkozni vele, kölcsön fogok kérni valakitől, de azt nem mosom le, megyek vele olyan ragyásan amilyen. De bátya, hogy a fészkes fenébe fordulhatott elő ez a malőr, mikor mindig olyan körültekintő voltam.

- Egy cseppet se hibáztasd magad fater, nem a te hibád. Ez mind attól van, hogy itt az Alpokalján nagyon kemény a víz és ezért fordulhatott elő, amiért becsapta. Ezt a vízművesek mondták mikor a déli hatoson búvárszivattyút cseréltem. Legjobb lesz fater, ha maradsz a vödörnél és a samponos víznél, mivel az lágyítja a vizet, majd azzal keféled a kasznit. Ha legközelebb mégis slaggal mosnál, akkor legyen arra gondod, hogy legalább félórát hagyd állni a vizet a gumicsőben és ez már annyit lágyít a keményvízen, amitől egyáltalán nem durran be az üveg.

- Köszönöm bátya, még ezt sem hallottam, de az öreg pap is holtig tanul. Miért is ne tenném én is ezt.