KUN MIATYÁNK
Igazság alapú történet
A nagypapám 1889-ben született, hosszú tartalmas életúttal a háta mögött 1974-ben hagyott itt bennünket. A minap rendet raktam a fiókomban és a kezem ügyébe került az ereklye amit rám bízott megőrzésre, mielőtt eltávozott. Erről a gránát tépett hozsannáról (imakönyvről) és a benne lévő megságult levélről, amin a kun miatyánk van lejegyezve, erről szeretnék most írni. A nagypapától sokszor hallottam ezt a történetet, most itt az ideje, hogy lejegyezzem.
Az első világháborúban Oroszországban védte a hazáját a nagypapa és úgy hozta a sors, hogy egy napon olyan heves ellentámadásban volt részük, már nem bírták tartani az állásaikat. Lassan felkellett adniuk a bombabiztos bunkerek oltalmát, annyira körűl zárta őket az ellenséges tűzerő. azt hitték világ vége lesz. A lövészárkokban szép lassan vonultak vissza, kinézegetni nem nagyon szabadott, mert ez alkalmat adott az ellenség céllövészelnek. A nagypapa nagyon megértette magát egy Kunszentmártoni katonával, mindkettőjük kipödrött bajuszú fiatal ember volt. A papám nem volt alacsony, de a barátja legalább két fejjel magasabb volt, amiben egyeztek, hogy mindketten olvasott emberek lévén szerettek volna papnak tanulni, de sajnos a háború ezt meghiúsította. Ha harangszót hallottak elmondtak egy-egy miatyánkot, a papa a magyart, a barátja a kun miatyánkot. Most is imádkoztak, mikor a barátnak elzsibbadt a lába és kicsit nyújtózott, felemelte a fejét az árok szintje fölé, ekkor érte a halálos lövés. Szívéhez kapott, utólsó szavaival a nagypapára bízta az imakönyvét és megkérte, hogy háború után keresse fel a családját és a szerelmét aki gyöngybetűkkel írta le a fohászt, majd helyezte az imakönyvbe. Az ígéret után a barátból elköltözött az élet, a papa szépen lefektette, feje alá tette a pokrócát, összekulcsolta imára a kezét, nyakába akasztotta a dögcéduláját és addíg nem hagyta magára, míg el nem mondta a kun miatyánkot, amit már ő is kívülről tudott. Így búcsúzott a nagypapám a kunszentmártoni barátjától:
Kun miatyánk.
Bezén attamaz kenze kikte
szenlészen szen adon
dösön szen küklön
niciegen gerde, ali kikte
bezen akomezne oknemezne
bergezge pitbütör küngön
ill bezen menemezne
neszen bezde jermez
bezge utrogergene
illme bezne al gyamanna
kutkor bezne al gyamanna
szen börsön bo kacsalli
bo cson igye tengere.
Ámen.