Sietnie kellett,mert már nagyon közel csapódtak be a gránátok, a repeszdarabok szaggattak széjjel mindent amit értek. A lövészárok derékszögű kanyarulatában még egyszer visszanézett, Isten veled földi, megemelte sapkáját és rohant tovább a többiekkel. Talán tíz métert ha megtehetett, mikor a derékszögbe hatalmas robajjal vágódott be a gránát, a légnyomás kiröpítette egy közeli bokorba, ahol az eszméletvesztés után ébredt. Körülnézve mindenfelé halottakat, emberi ruhadarabokat és testrészeket látott, hallotta a súlyos sebesültek jajgatását, segítségre várva. Nem tudta, mennyire sérült meg, csak érezte vérzik, fáj a feje, de hálistennek a kezei lábai megvannak és tudta is őket mozgatni. A mellkasánál nagy fájdalmat érzett, a szíve fölött pontosan azon a helyen ahová a belső zsebbe az imakönyvet rejtette. A ruháján repesz szabta lyuk tátongott, ijedten kapta ki a hozsannát, látta amit látott, ha nincs az imakönyv már nem élne, mert az mentette meg az életét. Először. A gránátrepesz átszakította az imakönyvet egészen az utolsó lapig hatolva úgy állt meg, hogy a benne lévő kun miatyánk még csak meg sem karcolódott. Megfogadta, ha már megmentette az életét, megfogja őrízni, senkinek nem fogja odaadni, erőknek erejével sem vehetik el tőle. Az ágyúszó és a gránátrobbanások zaja már elcsendesedett, közbe-közbe egy egy puskalövést lehetett messziről hallani. Néha a füle mellett elfütyülő golyóbisok hangjától kiverte a hideg veríték, a farkasok ordítása is egyre közelebbről hallatszott. Összegyűltek vagy tucatnyian bekötözött sebesültek, akik még tudtak járni és olyanok akik karcolás nélkül meguszták, vonultak visszafelé a frontvonal mögé, közben nem győzték kerülgetni a hősi halottakat. Ekkor még nem sejtették, hogy a német haderő aljas módon teljesen magukra hagyta, golyófogónak használta őket, míg ők vonultak a hátországba, a kinnt rekedt hadtestek rettenetes pusztulást szenvedtek, az orosz alakulatok teljesen körbezárták őket. Egy fehér lepedőből zászlót készítettek felkészülve arra az eshetőségre, ha netán összeszaladnak ellenséges hadosztállyal, akkor megadják magukat a túlerővel szemben. Ahogy felértek a dombtetőre, az állé mögött oroszokba botlottak, mire körülnéztek minden oldalról puskacsövek meredeztek rájuk, felesleges is lett volna bármi nemű ellenállás. Fegyvereiket leszóratták velük és öt szuronyos puskás muszka katona kíséretével megindultak a hadifogoly láger felé.
NAGYPAPA A VÉRZIVATARBAN
2009.09.29. 22:15 Joepapes
Szólj hozzá!
Címkék: történet ima kun nagypapa fohász Miatyánk s.írás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://joebacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr866055043
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
