Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép,
Ő egy újabb álom tükre tán,
A bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám,
S köröttem minden oly sötét.

Ő jelenti mindazt, a

mi jó,
Miatta születik a szó,
Örökös boldogság,
Hogy itt van énvelem,
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra több, mint a világ,
A mindenem.

Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én
Őt soha már,
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen,
Szívem rátalál.

Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán,
Az erős, kézzel írott szó
A pont után,
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát,
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincsen más, csak Ő.

Charles Aznavour - Herbert Kretzmer- Bradányi Iván

Az ország nyugati részében – főként azonban Dél-Dunántúlon – Luca-nap hajnalán „kotyolni” járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket.^* Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával „megvarázsolják” a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.

Luca széke

Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismerték a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője mindennap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.

A neten találtam a Lucához kapcsolódó történeteket.

Lucázni én is szoktam gyerek koromban, mentem a szomszédokhoz,rokonokhoz. Örültem az aprópénz keresetnek. A keresztanyám meg is haragudott volna, ha nem megyek hozzá és nem mondom a mondókát: Luca, luca, kity- koty. Persze volt olyan hely ahova nem engedtek be. Ott a házuk előtti járdát és az udvart beterítettük szalmával, vagy leakasztottuk a kapuajtót és leraktuk a sarkon túl. Volt olyan porta ahol a fiatal legények szétszerelték a szekeret és a háztetőn összeállították. A gazda bizonyára rágta a kefét reggel mikor be akarta fogni a lovakat a kocsi elé.

Ajánlom a: TÁLTOSBARKA OLDALT

Szent Luca legendája

Szent Luca a legenda szerint keresztény hitéért halt vértanúhalált. A szembetegségben szenvedők partfogója. A név a latin lux, azaz fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.

A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját. Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.

Legelterjedtebbek a szerelmi jóslások voltak.

Leggyakrabban derelyét főztek ezen az estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik először „felugrott”, gyorsan kikapták. Az abban rejlő fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét.

Ólmot is öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását.

Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyenként a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét.

Egyes helyeken Lucakor a lányok almába haraptak, amiből utána minden nap harapni kellett. Ami maradt, azzal mentek az éjféli misére, és akivel először találkoztak olyan nevű lett az uruk.

****************************************************

Karácsony a tavaszban

Eszembe jutott egy régi emlék abból a korból, mikor még általános iskolába jártunk az 1960- as évekből. Egyik szép tavaszi délután, hogy az osztálypénzt egy kicsit feltuningoljuk- amiből a közös kirándulásainkat finanszíroztuk- kosarokkal, cekkerekkel, faládákkal felszerelkezve kimentünk a természetbe éticsigát gyűjteni. A gyűjtött állományt a helyi ÁFÉSZ felvásárlójánál tudtuk leadni, aki az egyik tanárunk édesanyja volt. A csigák végső úti célja franciaország lehetett.

A lényeg, hogy ezek a gyűjtő akciók és közösségi megmozdulásaink mindig vidáman és énekszó kíséretében történtek. Volt egy osztálytársunk H. Sanyi, aki a "román" becenévre hallgatott, rengeteg dalt ismert és ismertetett meg velünk. Akkor ez a karácsonyi dal jutott eszébe és mindannyiunknak nagyon tetszett, amit többszöri meghallgatás után már közösen énekeltünk. Volt pár versszaka, de csak az elejére emlékezem már, amit itt most lejegyzek. Sajnos a "románt" már nem tudjuk megkérdezni, mert eltávozott közülünk és ezt a több strófás dalt is elvitte magával.

Fenyőgallyas kis Jézuska

Lelkünk drága gyöngye.

A szeretet fehér szárnyán

Szállj, siess a földre!

'

Lelkünkben kis jászolocskát

Készítettünk Néked,

Puha, meleg takaróba

Göngyölgetünk Téged.

Karácsony

1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

*******************

2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

3.

********************..*****

http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/palyazat/13309/mai_magyar_mesek_-_mese_palyazat_1

A Barátok Verslista (http://www.verslista.hu) és a Vizuális Pedagógiai Műhely pályázatot ír ki Lázár Ervin Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró halálának 3. évfordulójára az alábbi témakörben: „Mai magyar mesék" –Mese pályázat 1.

Célunk, hogy az amatőr költőknek és íróknak e módon is segítsük interneten való megjelenésüket.

A pályázaton korlátlan számú magyar nyelven írt mesével lehet indulni a megadott témakörben.

A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell egy aláírt, (személyi igazolványszámot, pontos lakcímet, teljes valódi nevet - és esetlegesen ettől eltérő írói nevet, amin megjelenni kíván - is tartalmazó) Nyilatkozatot a szerzőtől, miszerint a pályamű(vek) saját szellemi terméke(i), és a szerző hozzájárul annak térítésmentes leközléséhez a Vizuális Pedagógiai Műhely ill. a Barátok Verslista által fenntartott honlapokon (www.vpm.hu; www.verslista.hu; www.poeta.hu; www.kepzeldel.hu) illetve a Vizuális Pedagógiai Műhely ill. a Barátok Verslista esetlegesen nyomtatásban megjelenő kiadványaiban.

(A Barátok Verslista jelenlegi tagjainak e Nyilatkozatot nem kell elküldeniük, mivel e pályázatra is vonatkozik az általuk már elfogadott 2009 évi Verslistás Szabályzat.)

Beküldés: a pályázati anyagokat e-mailben (csatolt fájlként Word dokumentumban - Times New Roman betűtípussal, 12-es betűnagyságban, normál sorközzel, 2,5-2,5-es margóval, 1 hasábos tördelésben) fogadjuk, a email címen (kérjük, pontosan írják be az email címet!) 2009. december 22. éjfélig.

"Itt van egy vonalka, legyen ez a kiskukac, aki elindult világot látni. De hogy ne legyen egyedül, itt van egy csiga, õ lesz a segítõje."
Elõkerül a sárga, a zöld, a kék kréta, s a rajztáblán pillanatok alatt megelevenedik a történet. Marék Veronika mesél a gyerekeknek, rajzol, töröl, majd újra rajzol, hirtelen az egészet letörli, azután újra színessé varázsolja a táblát, és már kész is a mese. A gyerekek szájtátva hallgatják, mintha nem is a táblán lévõ egyszerû mesét néznék, hanem egy rajzfilmet.
"Tulajdonképpen ugyanígy készülnek a meséim is. Elkezdek rajzolgatni, írok hozzá egy-két mondatot, indulatszavakat. S egyszercsak ott terem a papíron a mesehõs, és vele együtt a mese. - mondja Marék Veronika.

"A mese az van, valahol a levegõben, csak el kell kapnom a csücskét és húzni lefelé, s ha már megvan, akkor le kell írnom. Sokszor én is elcsodálkozom azon, hogy ezt én írtam le, ezt nekem sikerült megfogalmazni."
Marék Veronika érti a kicsik a nyelvét, érti, hogy mirõl szeretne hallani a három-négy éves gyerek. Ahogy õ mondja, a meséhez kell egy jó történet, kicsi, ügyes rajzok, és persze humor, ami nélkül nem mese a mese.

"Hogyan lettem meseíró? Van egy kedvencem Mégiscsak jobb iskolába járni c. angol képeskönyv. Ebben a mesében is kevés a szöveg, és sok az illusztráció. Szerettem volna kipróbálni, hogy tudok-e én is ilyet írni. Így született meg - 17 éves voltam ekkor -, a Boribon, a játékmackó c. könyvem. Majd mikor gyerekeim nagyobbak lettek, szükségét éreztem, hogy nekik is írjak meséket. Sorra jöttek a mesék Annipanniról, Boribonról, Kippkopp-ról és Tipptopp-ról, és rajzfilmen a Kockásfülû nyúlról. Persze igyekeztem a nagyobbaknak is írni, nekik szántam Coffi, Pocak, Paprika; Centi; Vakáció 2500-ban c. könyveimet.

Az írónõ nem kis büszkeségére, könyveit 1963 óta külföldön is megjelentetik.
"Akkor jó a mese, ha az írója komolyan veszi. A mese a világot tükrözi vissza a gyermek komolyságával, fontosságával. Az erôszakos tévés mesék távol állnak tõlem, én azt mondom, sokszor az a legjobb, ha a televíziót kikapcsoljuk. Nem is értem, hogy hogyan bírják a gyerekek a sok erõszakot feldolgozni, megérteni. Egyben viszont bízom: a gyerekek szíve olyan hely, ahova csak a jót fogadják be."