.
A JÓ MESE RECEPTJE
.
Internetes oldalakon böngészve megakadt a szemem egy meseíró pályázaton, ami megmozgatta az agytekervényeimet. Kipattant a szikra nem hagy nyugodni. Mi lenne ha nekem is lenne egy saját mesém és - ha lúd legyen kövér- alapon beküldhetném erre az irodalmi meseíró pályázatra, akár bekerülhet a Mai magyar mesék mesekötetbe.
Megfigyeltem, ha válaszút elé kerülök az életben vagy valami fontos dologban döntést kell hoznom akkor rendszerint belebotlok az öreg bágerosba, aki bölcs tanácsaival a fejemből kipattanó halvány szikrát lángra bírja lobbantani és a fontos ügy a megvalósulás rögös útján legtöbbször szaggatja a célszalagot.
Jártam az áruházakat karácsonyi ajándékokra vadászva, közben a mesét szövögetve, de sehogy sem akartak a szálak egymáshoz kapcsolódni. Felvillanyozódtam, mikor az egyik beállónál a motorházban babráló szakiban felismertem a jó barátot.- Helló fater ledobta a sparhelt az ékszíjat?- köszöntem az öregre. -Téged az Isten küldött koma, ide világítanál egy pillanatra, rögzítem a bendulát és már a tied vagyok.
- Mi járatban koma?- Elmondtam, hogy most mesében utazom, ehhez kérnék némi segítséget.- Koma, mondok én neked mesét és máris küldheted a zsűrinek és már bele is kezdett a "vagány gyerek" történetbe, ami vele megtörtént. - Maradj már magadnak fater, én saját mesét akarok, csak tanácsot szeretnék kérni Tőled, hogy mi kell az igazi jó meséhez?
Hát ide figyelj koma, a legszebb meséket az élet produkálja, még ha fájdalmas is a történet kicsit megfejelve, feltupírozva lehet csudaszép mesét fabrikálni belőle, amiből mások tanulhatnak. Azt szokták mondani: sírva vigad a magyar és ebben van is némi igazság, mert a magyar népet a történelem során sok trauma, megrázkódtatás és szenvedés érte, de utána mindig derűs arccal nézett a jövő elébe.
A jó mese receptje az öreg bágeros szerint: A jó mesében legyen fiúgyermek vagy kislány esetleg vagány gyerek. Mindenképpen legyen benn manó, török basa, legyen egy kis etnikummal fűszerezve. Így lesz határtalan a mai magyar mese. Ezekután még legyen a Vasorrúbába ellentettje, mondjuk a Nanica néni, aki mindig ott lesz középpontban. Legyen valami megfoghatatlan ördögi háromszarvú ordas kankus. Nagyon fontos a Születés és az ellentettje a Halál valamint a Feltámadás. Azonkívül a jó Isten legyen velünk, aki sosincs ellenünk. Ezeket összegyúrva máris kész a mese.
Mindezeket megfogadva álltam neki a saját mesém írásának. De jó is, hogy van az öreg bágeros, mert ha nem lenne, ki kellene találni.
.
A vagány gyerek
.
Talán már harminc éve annak, mikor a páromnak névnapja volt és meglátogatott bennünket a barátnője a férjével és az örök nyüzsgő egyszem csemetéjük. A gyermek se szó se beszéd a sáros cipőjében egyenest beszaladt a lakásba, körbe csattogta a szobát, majd vissza térve megbokszolta az apját és annyit mondott: halihó! Mi is halihóztunk neki és megdicsértük milyen jó köszöntő és kultútált csinos gyermek. Az apja is dicsérte; vagány gyerek, az anyja szencsit' betud jelentkezni, feltalálja magát mindenhol. Bemenve a megterített asztalnál beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk és dicsérgettük a vendégek palántáját, hogy milyen nagyra nőtt, kedves édes, jópofa teremtés. A kapott sütemény nagyon ízlett neki, mert a tányérra kirakott habos és krémes sütemények tetejébe beledugta az ujját úgy kóstolgatta, nyalogatta. Az édesanyja nem szólt rá, mi pedig mint házigazdák, hogy is szólhattunk volna, ez valahogy nem illik. A harmadik süti után megszólalt az apa: Vagány gyerek. Lássátok milyen édes szájú, otthon is ő nyalja ki a lábost. Bólogattunk, hogy az, de mikor egyesével kezdte felfordítani a sütiket és a a habos felével rakta le a tányérra gondolkodtam azon a megoldáson, mi lenne ha most én szólnék, mert láttam hogy az asszonyok mégsem akarnak beleavatkozni e kényes szituációba. Közben a rosszaság mintha érezte volna ahogy fagy meg körülötte a levegő, frissítés gyanánt felugrott a francia ágyra és vetett egy bukfencet és körbe nézett. Tündéri egy vagány gyerek- szólt az apja- el sem hiszem, hogy még egy ilyen vagány gyerek van ebben a városban az anyja szencsit'! Motyogtam én is, hogy az és kissé megnyugodtam, mert a gyermek kivonult a szobából, így már hátradőlve a karosszékben kényelmesen beszégethettünk. Hol lehet ez a gyerek, miért van ilyen csendben tűnődtem, kimenve a fürdőszobában akadtam rá, ahol szépen kipróbálta magán a piperecuccokat. Ki volt kenve a szája rúzzsal a füléig, mindenféle színnel bekente az arcát, hatalmas illatfelhőbe volt burkolózva. Láttam a hónalját is befújta borotva habbal amit a kiteregetett mosott ruhákba kent utána. Most kapott el a hév és megfogtam a haját, hogy megtépem. Otthon is a tiszta ruhákba kened apád borotvahabját?- hirtelen ezt a kérdést intéztem felé.- A fenét, az apunak nincs is borotva habja, mert ő villanyborotvával borotválkozik, he- he; volt a válasz. Nagy meglepetésemre engedett a kezem a haja szorításán, megsimogattam a fejét és csak annyit tudtam kinyögni.- Vagány gyerek.-Hát te Henike tényleg egy oltári vagány gyerek vagy. Bizonyisten kislányok között még egy ilyen vagány gyereket nem hordoz a föld, az anyja szencsit'!
Éppen a múlt héten találkoztam a Henikével, nagyon örültünk egymásnak. Képzeld van egy négy éves vagány kislánya.Míg beszélgettem az anyjával ő úgy felbontotta a cipőfűzőmet, hogy észre sem vettem. De nem csak felbontotta, hanem összekötötte a balt a jobbal és mikor felszálltam a biciklire úgy legebedtem, hogy majdnem szívbajt kaptam. Ez volt ám aztán a nagy vagány találkozás.
