Boldog vagyok, mert az alábbi versem egy pályázaton bekerült a legjobb ötven közé
.

.
. | |||
..................... ..... | ........ | Joepapes |
Rohanás az életünk . Gondok barázdálta arcok, teher a vállakon,Tükörbe nézve, komoran kísért a szánalom. Arctalan képek, fésülésre váró szófonat, A sorban állva megszakad e kínos gondolat, Miután az átjáróban átrobog egy vonat. Nyíló sorompóra lel a reménység fohásza, Míg lelki sivárságot keleszt a hiúság kovásza. Óh, mennyi baljós figura szaggatja az utat, Elhagyva a tegnapot, talmi jövőben kutat, S a máról is lemarad, mert jön majd egy új vonat. Miért van ez így? - Hoz felém a szél egy dallamot. Hát tegyük szebbé a mát, boldoggá a holnapot! Legyen hitünk! Legyen bennünk az alábbi tudat: Az univerzumban az emberi élet annyi csak, Mint mikor az átjáróban átsuhan egy vonat. | |||
..................... ..... | ........ | Joepapes |
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.