.
. . . | .. | A tavasz jött a parttalan időben . Én tört kövön és porladó kereszten . Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, . De a vasárnap délutáni csendben . S amíg dalolt, a századokba néztem . akinek egyszer meleg lett a vére . Ha jött a harcok lázadó sötétje, . S a dallamot karral kisérve halkan, . hol a sötétség tenger-árja ellen . Aletta van der Maet nevét susogta, . S mikor a hálátlan világ temette, . míg dörgő fenséggel búgott le rája . Aztán a dal visszhangját vesztve, félve . Gyámoltalan nő - szól a régi fáma - . A fényben, fenn a házsongárdi csendben . S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamotAletta van der Maet-nak megköszönjem. |
.
Áprily Lajos verse, Wyq-thor megzenésítésében és előadásában.
A vers Apáczai Csere János és felesége, Aletta van der Maet emlékét idézi fel.
.