Mellé tetted az én Nikémet
.
A Liber Mortis közel enged ahhoz az egész pályáját végigkísérő tudatos munkához, amellyel Szabó Magda (1917-2007) műalkotássá tette az életét.
.
Azt gondolhatjuk, hogy mindent tudunk róla, hiszen egy grandiózus gesztussal átadta nekünk az életét: az Ókútban, a Régimódi történetben, a Für Elise-ben (amely persze mégis, mégis elkészült); és így tovább. A hagyatékból való, kézzel írt füzetek formájában fönnmaradt (azok az összetéveszthetetlenül szép, egyenletesen gömbölyded gyöngybetűk), és az Európa Könyvkiadónál posztumusz megjelent Szabó Magda-napló, a frissen elveszített férjnek-társnak címzett Liber Mortis egyfelől nem tartalmaz semmiféle meglepőt. Másfelől viszont a Szobotka Tibor halála után maradó űrt betölteni igyekvő, lélektani szempontból a gyászmunka elvégzésére hivatott halottaskönyv soha nem látott közelségből engedi láttatni azt a folyamatot, amelynek során Szabó Magda műalkotássá tette-szervezte az életet - életét. Mert bármennyire is eleven a fájdalom - Szobotka Tibor 1982. február 26-án halt meg, az első Liber Mortis-bejegyzés 1982. május 25-éről való -, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Szabó Magda kezdettől a nyilvánosságnak szánta a személyes naplót. (Azon a kérdésen is elgondolkodik, hogy vajon miféle előzményei vannak az ilyen típusú vallomástételnek a világirodalomban.) Alapos elemzéssel talán az is kimutatható volna, hogy miképpen talál rá a Liber Mortis igazi hangjára, pontosabban mikor stabilizálódik a könyvben a Szabó Magda-hang : nyilván összefüggésben - bármilyen fájdalmas kimondani - a fájdalom csillapodásával. Furcsa (akár az egész életműre érvényes) paradoxon, hogy közben pedig mindent megtesz azért is, hogy ébren tartsa, szinte stimulálja a fájdalmat - éppen a Liber Mortis megírásának érdekében. (Az utolsó bejegyzés dátuma halálévforduló, 1990. február 27-e: Szakad a jeges eső )
A kálvinista determinizmus és a görög-római mitológia koordináta-rendszerében Szabó Magda csodálatos (a szó szophoklészi , vagyis tragikus, talányos felhangjaival együtt) eleve elrendeltségek, végzetes, nagy találkozások hálójában látja az életet; és ilyenné formálja a magáét is - szívbemarkoló sikerrel. (Talán ezért olyan népszerű: a töredezett világban védelmet nyújtó nagy narratívák mestere.) A Liber Mortis a mitológiai magasságokba emelt Szabó-Szobotka-szerelemnek állít emléket; miközben szorosan és elsősorban a Szabó Magda-életműhöz tartozik. Bár az a harc, amit az íróként nála (sok, itt most kibogozhatatlan okból) kevésbé sikeres Szobotka Tibor elismertetéséért vív (...esküszöm, hogy kiharcolom az igazságodat... ), ma már nehezen értelmezhető. Hacsak nem mégis a 80-as évek kultúrpolitikájának működése felől; amelynek Szabó Magda természetesen fontos tényezője volt. Ha innen olvassuk, a Liber Mortis fontos kordokumentum. De ha maradunk a magán-mitológiánál, akkor tanúi lehetünk, hogy Szabó Magda milyen tévedhetetlen biztonsággal közlekedik élet és irodalom között, milyen bámulatos érzékkel dolgozik a sors keze alá. Csakhogy két év alig telt el, megtaláltál engem, és már azon az első karácsonyon a Meimei keresztje mellé tetted az én Nikémet, s lassan belém olvadt a múltad és első szerelmed , olvasható a bejegyzés az első füzetben. (Ugyanez Szobotka Tibor naplójában, 1947. december 25-én: ...aztán felbontottam Magda hátrahagyott ajándékát. Egy római gemma, egy szárnyas Niké volt benne, hogy, mint csodálatosan szép levelében írta, hozzon nekem győzedelmet. Nagy ajándék ez, kénytelen voltam a maga pogányságában összevetni a kereszttel, amit 1942-ben Ili adott nekem. ) A győzelem istennője, a szárnyas Niké aztán Szobotka Tibor síremlékére kerülve zárta be a győzedelmes kört, amely két embert a szétszakítottságban is összeköt: örökkön-örökké . Az írás, az életmű az egyetlen igazi győzelem. Kétirányú ez a vérre menő játék, a halál, a hiány ellenében - az életért: írni kell, mert a fájdalmat nem lehet másképpen kibírni .)
Van egy bejegyzés a Liber Mortisban, 1983. július 19-én: Életem, ha olvasnád a Vas Népe kritikáját! A (könyvtárban visszakereshető) 83-as Vas Népe-kritika a Megmaradt Szobotkának című Szabó Magda-kötetet méltatja. Budai Rózsa összegzése szerint Kettős portré a regény. Benne van a nagyszerű asszony is, aki feleségként, íróként egyformán tudta, mi a teendője .
Megmaradt Szabó Magdának.
.
Forrás: ***VN*Hétvége***
