Szabó Magda - Sírfelirat
.
 | . | Én sose jártam nélküled, csak most jöttem előre; az ifjúságod elgurult, azt őrzöm itt a földbe. A szál, mely fogta lelkemet, a fényes szál kibomlott, ne sírj, ha e kövek felé hajolsz, s nevem kimondod. Mert jössz te is. Úgy várlak itt, mint otthon, odafenn, s nem tudta más, hogy közeledsz, csak szívem és fülem. Majd rádnézek, mint annyiszor, hogy mit hoztál nekem,- ó, hozd magaddal a napot! Hideg van idelenn. | |
| .............. |
