Építész, kivitelezô, lokálpatrióta
.
„Munkásságának eredményei napjainkig meghatározó módon formálják a városképet. Alkotásai közül 21 helyi védelem alatt áll, és további védett épületekrôl gyanítható, hogy ô volt a tervezôjük. Alkotásait nyugodt, letisztult formák alkalmazása és racionális belsô kialakítása, térelosztás jellemezte. Az eklektika jegyében alkotott, a szecesszióval nem kísérletezett. Nemesen egyszerû, hivalkodó díszítésektôl mentes homlokzati képzésû épületein a klasszikus hagyományokhoz ragaszkodó egyenes, vagy a timpanonszerû, esetenként ívelt szemöldökpárkányok domináltak”. Százhatvanöt esztendôvel ezelôtt, január 25-én született Szentgotthárdon Brenner (V.) János, aki a XIX. századi Szombathely egyik legnagyobb építésze volt. Kevesen tudják, hogy az 1800-as évek utolsó negyedében több mint két tucat ház tervezése és kivitelezése fûzôdik a nevéhez. Melege Miklós: Képek a szombathelyi Brenner család életébôl címû dolgozatából szemezgettünk ezúttal, amely az Elôadások Vas megye történetébôl V. címû kiadványban jelent meg két esztendôvel ezelôtt. Brenner (V.) János a reáliskoláit Sümegen és Pécsen végezte, majd miután apja nem engedte katonai pályára, építészeti tanulmányokat folytatott Bécsben és Münchenben. Magyarországon elsôként Budapesten dolgozott, majd közremûködött a gyôri zsinagóga építkezési munkálataiban. 1874-ben tért vissza városunkba, ahol édesapja építési vállalkozásához csatlakozott. Két évvel késôbb társtulajdonosa lett a Brenner János és fia cégnek, amelyet édesapja 1879-es halála után egyedül vezetett. Brenner (V.) János – akinek öccse, Tóbiás Szombathely polgármestere lett – az 1880-as években a Fô téren több egyemeletes, eklektikus házat tervezett és kivitelezett. Ide tartozik például a Szombathelyi Takarékpénztár székházának épülete, amely a mai 14. szám alatt állt. Ugyancsak ô építette a Szemináriumi épület kibôvítése révén az Egyházmegyei Könyvtár azóta is használatban lévô helyiségeit. „1895-ben a Széll Kálmán és a Király utcák sarkát uraló nagytömegû bérpalotát építtette fel.” A Zrínyi Ilona utcában, a Gagarin utcában, a Széll Kálmán utcában egyaránt „dolgozott”.
 | . | Kivitelezési munkát is vállalt, ezek közül a legismertebb a Ludwig Schöne tervei alapján 1896-ban felépített evangélikus templom, továbbá a gyalogsági laktanya. Nagyon sikeres üzletember volt Brenner (V.) János, hiszen az apjától örökölt vagyont megsokszorozta: csak Szombathelyen 11 lakóháza volt, amely jelentôs bérjövedelmet hozott. Jövedelme alapján „virilisként” (a legtöbb adót fizetôk egyike) is bekerülhetett volna a közgyûlésbe, ám ô inkább megmérettette magát, és így választott városatyaként tevékenykedett. Aktív közéleti személyiség volt, „szakmai tekintélyével, véleményének kifejtésével sok esetben döntô befolyást gyakorolt a város ügyeire, városfejlesztési, stratégiai döntések meghozatalára. Éhen Gyula polgármester mûszaki tanácsadója és „fegyvertársa” volt a városfejlesztô program végrehajtásában. A Vasvármegye 1908. február 7-ei számában például így írtak róla: „…a vízvezeték, s a csatornázás, az utcarendezés létesítésének ügyében Éhen Gyula mellett neki jutott a vezérszerep”. Élete utolsó éveit gerincbetegsége miatt tolószékben töltötte. |
A Zrínyi Ilona utca 3. szám alatti házában hunyt el 1908. február 8-án délelôtt. A Vasvármegye 1908. február 9-ei száma részletesen foglalkozott a temetéssel. „A város polgársága, az összes hivatalok, testületek és egyesületek megjelentek a Zrínyi Ilona- utcai gyászháznál, hogy kegyeletüket lerójják a köztiszteletben és szeretetben állott elhunyt iránt. Oly hosszu volt a temetési menet, hogy amikor már az eleje a temetô felé közeledett, a vége még csak akkor ért a piacra”. A városatyák – a köz érdekében végzett munkáját és nagylelkû adományait értékelve – 1911-ben a Fürdô utcát róla nevezték el. Az indoklásban ez állt: „Mert Brenner János nemcsak életében volt a város igaz és hû polgára, nemcsak életének java részét szentelte a város közügyeinek, hanem utolsó óráinak közeledtekor,
végsô akaratának megnyilvánulása és kifejezôje volt a város iránti mélységes szeretetnek, amikor városi köz és egyéb jótékonysági célokra vagyonának tekintélyes részét ráhagyományozta”.
végsô akaratának megnyilvánulása és kifejezôje volt a város iránti mélységes szeretetnek, amikor városi köz és egyéb jótékonysági célokra vagyonának tekintélyes részét ráhagyományozta”.
.
KIA források felkutatásában
a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár
volt segítségünkre.
2012. JANUÁR 28.
.
Forrás: SaFo (Savaria Fórum)
.
