A bevetés elmaradt - a várás kikészített

.

Tegnap Szentgotthárdra kellett kivonulnom, mert ígértek egy kamion érkezést kilenc órára, amit le kellett volna pakolnom. Éppen hogy elértem Csákánydoroszlót, csörgött a telefon. A főnök hívott, hogy kímélhetem a gépet, mert a kamion csak ebéd után fog érkezni. Kíméltem is, nem nyomtam tövig a gázpedált. A célállomásra beérve pedig kényeztettem magam, előbb körülnéztem a városban. Lángos szagot éreztem, oszt kiszagolva bedörgöltem egy jó fokhagymás tejfölös lángost. Még készítettem pár képet Gotthárd nevezetességeiről, majd benéztem a készülő új Opel beruházáshoz, ahol nemrég Orbán Viktor rakta le az alapkövet. Nem sok jóval kecsegtettek, a betonvas szállító kamion felszívódott, állítólag csak este ér ide. Délután három óra után szólt a főnök, hogy nem várunk tovább. Utasított, hogy a technikát hagyjam ott és a másik ott dolgozó kolléga gépéval jöjjek haza, majd a mai nap lerakjuk a kocsit. Este hétre haza is értem, nem dolgoztam semmit egész nap mégis nagyon kifárasztott a várás.

Ma nem kellett korán kellnem, sőt be sem kellett mennem a munkahelyre, mert a kamionok csak délre éerkeznek. Ezt az időt kihasználva már reggel kimentünk a párommal a piacra bevásároltunk Húsvétra, megvettük a házilag készült föstölt sonkát. Kedves volt az eladó, megkínált a sonkából egy vékony szilattal, mit ne mondjak nagyon finom volt. A mai nap így egy kicsit meg tudtam magam előzni, már délelőtt tudtam írni bejegyzést a blogomba. Ez nagy szó, mivel én mindig késésben vagyok. Legalább is többnyire.

.

Szentgotthárd köztéri szobor, virágzó tulipánfával

.

Most ezt a dalt hallgatom a bejegyzés írás közben:

.

Cserháti Zsuzsa - Boldogság gyere haza

.

.