.
Tapsolj, mulass, légy víg, szeles!
/Dalszöveg/
.
| Elmúlt a nyár, szívünk regénye véget ért, Emléke már a messzi múlta tért, Két árva könny, suttogja még csupán, Hogy visszajön megint egy délután. A nyári szél, bezörget kint az ablakon Hozzám beszél, de némán hallgatom. A szél dalol, az őszi pára száll, Ki tudja hol, ki tudja merre jár. Tapsolj, mulass légy víg, szeles! Ne hogy sirass, nehogy könnycseppet rejtegess! Ne gondolj rám, elmúlt a kurta, könnyes kis regény, Álmodd csupán, hogy vissza várlak én. Ha vissza tér, emlékeink varázsa tán, S jön egy levél, hogy fáj a bús magány. Ne hívogass, hiszen hiába vársz, Ne írogass, többé már nem találsz! Az őszi szél, zenélne kinnt az ablakon, Ha megjönnél, megint egy bús napon. Az ablakon, bezúgna rád a szél, S az asztalon, már várna egy levél. Tapsolj mulass légy víg, vidám... | |
| ........................................ |
.
.
A feltöltő megjegyzése:
Egy 1917-1918-as Rózsavölgyi Albumban találtam ezt a nótát. Az Akácos út dallamára, egy egészen más
hangulatú szöveg, Emőd Tamás munkája.
Énekel, és a videót készítette: Némethné Kovács Magda
Kíséret : Bedekovics László
.
