Savanyó Jóska elfogása
.
Savanyú Jóska (1841-1907) | .. | „Józsi igénytelen, alacsony termetû ember, kit a börtön jól megapasztott. Minden inkább, csak rablóvezér nem. Csupán szemeibôl csillog némi vad tûz, ajkai folyton rángatódznak, a kezeivel görcsösen nyomogatja a kalapját. Testét közönséges rabruha födi.” Így jellemezte a Vas Megyei Lapok újságírója 1886-ban a messze földön hírhedt rablóvezért, Savanyó Jóskát, akit nagy nehézségek árán végül sikerült elfogniuk a hatóságoknak, és akinek éppen Szombathelyen tárgyalták a bûnügyeit. De ne rohanjunk annyira elôre, hiszen nem véletlen, hogy tudósítónk oly negatív portrét festett hôsünkrôl, hiszen a zsúfolásig megtelt szombathelyi tárgyalóteremben több bájos hölgy is helyet foglalt, „akik Józsiban bizonnyára valami derék és deli falusi példányt véltek felfedezni”. A mai igazságszolgáltatási gyakorlathoz képest egyébként Savanyót hamar „lerendezték”, mindössze tíz tárgyalási napra volt szükség a 27 pontban megvádolt betyár elítélésére. A védôk között ott ült a késôbbi legendás szombathelyi polgármester, Éhen Gyula is |
Akár megfilmesítésre szánt forgatókönyv is készülhetne a hányatott sorsú, bûnügyekkel gazdagon átszôtt Savanyú Jóska életébôl. 1841-ben született Alsó-Sághon. Édesanyja hamar meghalt, apja „gonosz egyén volt”. Betyárunk a mostohaanyjáért sem rajongott, így nem csoda, ha 15 évesen búcsút vett az apai kapufélfától. Kezdetben még juhászbojtárnak állt, de nyugtalan lelkülete nem hagyta békén, és felkereste a késôbb Veszprémben kötél általi halálra ítélt Hoffer András bakonyi bandáját, de aztán kényszerûségbôl hamar önállósodott. Rémtetteit nem sorolnánk, inkább elfogásának történetét idéznénk fel. Savanyó Józsi ugyanis elkövetett egy nagy hibát, a Henyei-erdôn agyonlôtte egyik társának, Magyarósi Istvánnak a nagybátyját. Magyarósi ezért bosszúból felkereste Szopós István zalaegerszegi csendôrôrmestert, és felajánlotta segítségét. Magyarósi cselt eszelt ki, és a Halápi-erdôn egy akolrom mellett elrejtett egy hordó és egy csutora bort. Utóbbi óvatosan „morphiummal” volt keverve. A betyárok az egyik este alaposan beittak, a bor megtette hatását annak ellenére, hogy a csutorához hozzá sem nyúltak. A közelbe kivezényelt csendôröknek mindezek után már könnyû dolguk volt. A morfiumos bort egyébként Savanyó két társa elvitte magával a harmadik határba egy lagzira, ahol aztán kézrôl kézre járt a lakodalmas nép között. Jó bor volt, mindenkinek ízlett: „hanem hát egyszer csak a szemek kezdtek elnehezedni. . |
.
