.
Evlia Cselebi szombathelyi látogatása
.
.......... | „Esti imánkat elvégezve, nyugalomra tértünk Allah árnyékában és másnap reggel körülbelül egyórai lovaglás után Zümbütel nevû városba érkeztünk, mely igen nyomorult módon van megerôsítve. Ez a város Zümbütel, Zümbüller nagy Zumbutel néven is neveztetik s én azt hiszem, hogy elnevezését a jáczintoktól veszi, melyeket itt nagy számmal lehet látni az ablakokba hivalkodólag kitett cserepekben. A kegyelmes pasa engedelmével hosszasabban idôztünk ebben a városban, mely mint említettem, nyomorúságos módon van megerôsítve. Az alacsony bástyák némely helyen régi kövekbôl, másutt téglából és vályogból építvék és többnyire gyepfölddel vannak megfoltozva.” | ..... |
Szombathely esetében sem fukarkodott a kritikai észrevételekkel Evlia Cselebi, amikor megírta utazásainak történetét. A 17. századi híres török világutazó tízkötetes munkájából az ötödik vége és a hatodik teljes egészében Magyarországról szól. A történeti munka elôször 1904-ben jelent meg hazánkban, de a Vasvármegye már három évvel korábban közölt belôle részleteket (ebbôl idéztünk). Evlia Cselebi egészen pontosan 1069. Dsemazi-ül-akhir havának 17. napján, azaz május 24-én lépte át Szombathely kapuját, és ha jól számolunk, akkor minden bizonnyal az 1660-as évek elején tette tiszteletét a város bírójánál. A település elnevezésének eredetével, ahogy a fenti idézetbôl is kitûnik, nem sokat bíbelôdött. Arról viszont utálattal telve gyôzôdött meg, hogy a városban nincs meleg fürdô, sôt mélységesen felháborodott azon, hogy Daoud csauz beszámolója szerint az itteni nép csak nyáron fürdik a várost átszelô két patakban, az év többi részében pedig nem. A patakok vizének tisztaságával viszont elégedett volt, hiszen a lovai szívesen itták. A házakról azt írta: elég jól néznek ki, és van három templom is, melyben a pogányok utálatos babonáikat ûzik. A török utazó megemlítette azt is, hogy Zümbütel síkságon fekszik, de mögötte dombvidék emelkedik, amely sokkal alkalmasabb volna erôdítés építésére, hozzátéve, a szamár gyaurok köztudomás szerint mindig máshova építik erôdeiket, mint ahova kellene. Azt azonban jelezte, a környéken nagyon szép és erôs fákban gazdag tölgyerdôk vannak. Az Ejub bég kíséretében érkezô török utazónkat egyébként nagy szívességgel fogadta a város bírája. Négy hordó mézsört és olyan étkeket kínált fel, melyeket az igaz hit törvényei nem tiltottak. Cserébe a bég egy karamániai lovat, valamint egy értékes kardot adott át a bírónak, de 10 arany erejéig a koldusokról is gondoskodott.
Végül megajándékozta a bíró feleségét és lányát is egy-egy türkizes gyûrûvel. Róluk Evlia Cselebi annyit írt: „oly szemérmes és tiszta asszonyi állatok voltak, hogy hozzájuk hasonlókat nem is láttunk többé ezen idegen országokban”.
Végül megajándékozta a bíró feleségét és lányát is egy-egy türkizes gyûrûvel. Róluk Evlia Cselebi annyit írt: „oly szemérmes és tiszta asszonyi állatok voltak, hogy hozzájuk hasonlókat nem is láttunk többé ezen idegen országokban”.
.
Forrás: (Savaria Fórum) SaFó
(A források felkutatásában
a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár
munkatársai segítettek.)
.