„A dzsiu-dzsiczu Szombathelyen”
.
„Zajos élet volt vasárnap este a Perint partján, a Vízmelléken. A rendôrségnek ismételten közbe kellett lépni, hogy a duhajkodókat megfékezze. Ilyen rendcsinálás közben Gróf Károly háziszolga bicskával támadt az egyik rendôrre, akinek eszébe jutott Wladimir mester oktatása, a dzsiudzsiczuval való védekezés. Tényleg a Wladimir módszeréhez fordult, amely pompásan bevált. Egy pillanat alatt le volt fegyverezve a támadó és a vérontás, ami egyébként bekövetkezhetik, elkerülhetô volt.”
Mindössze három hétig gyakorolhatta 1907 szeptemberében a dzsiudzsicu fogásokat az a szombathelyi rendôr, aki végül is két hónappal késôbb eredményesen lépett fel a Vízmellék utcában a bicskával támadó háziszolga ellenében. Ôszintén bevalljuk, bennünket is meglepett, hogy több mint 103 évvel ezelôtt Szombathely rendôrkapitánya, Kisfaludy József mennyire fontosnak tartotta, hogy a „vezetése alatt álló rendôrség nívóját” emelje. Ezért is bízta meg a városba érkezô Wladimir mestert, hogy rendôreit megtanítsa a dzsiu-dzsiczura, vagyis a japán eredetû, elsôsorban az ügyességen alapuló birkózás mûvészies fogásaira. Wladimir ennek a japán önvédelmi eljárásnak az egyik legelhivatottabb tanítójavolt. Orosz birkózómesterként évek óta járta Európa nagyvárosait, és mindenhol a rendôrök vettek tôle leckéket, bár egy-két sportegyesületet is meglátogatott. Egyszóval ez a bajusztalan, mosolygós képû, igénytelen külsejû, borotvált fejû Wladimir, akit a Vasvármegye újságírója amúgy hatalmas és edzett izomzatúnak, valamint kígyószerû hajlékonyságúnak írt le, megpróbálta három hét alatt „gatyába rázni” a szombathelyi rendôröket is. A tanfolyam végén a fôgimnázium tornatermében tartották meg a nyilvános rendôrvizsgát, melyen a vármegye és a város vezetôi, valamint tisztségviselôi is jelen voltak. Wladimir tört magyarsággal ugyan, de sorban elmagyarázta az egyes fogásokat, majd a rendôrök kettesével mutatták be az úgynevezett kötözést, a „fejen át való emelést”, a különbözô gáncsokat, a kezeknek a különbözô irányba történô hajlítását. A mester egyébként arra is figyelmeztette tanítványait, hogy több ütés és fogás nagyon veszedelmes is lehet a „dzsiu-dzsicuzó rendôr kezében”. S hogy a hétköznapokban végül is milyen eredménnyel használták rendôreink az új önvédelmi ismereteket, azt nem tudjuk, az viszont biztos, 1907 decemberében a Vízmelléken randalírozó, bicskát rántó Gróf Károly alaposan meglepôdhetett, mikor a vele szemben álló rendôrnek végre eszébe jutott Wladimir mester tanítása, hiszen pillanatok alatt lefegyverezte a banditát egy jól kivitelezett kézcsavarással.
Mindössze három hétig gyakorolhatta 1907 szeptemberében a dzsiudzsicu fogásokat az a szombathelyi rendôr, aki végül is két hónappal késôbb eredményesen lépett fel a Vízmellék utcában a bicskával támadó háziszolga ellenében. Ôszintén bevalljuk, bennünket is meglepett, hogy több mint 103 évvel ezelôtt Szombathely rendôrkapitánya, Kisfaludy József mennyire fontosnak tartotta, hogy a „vezetése alatt álló rendôrség nívóját” emelje. Ezért is bízta meg a városba érkezô Wladimir mestert, hogy rendôreit megtanítsa a dzsiu-dzsiczura, vagyis a japán eredetû, elsôsorban az ügyességen alapuló birkózás mûvészies fogásaira. Wladimir ennek a japán önvédelmi eljárásnak az egyik legelhivatottabb tanítójavolt. Orosz birkózómesterként évek óta járta Európa nagyvárosait, és mindenhol a rendôrök vettek tôle leckéket, bár egy-két sportegyesületet is meglátogatott. Egyszóval ez a bajusztalan, mosolygós képû, igénytelen külsejû, borotvált fejû Wladimir, akit a Vasvármegye újságírója amúgy hatalmas és edzett izomzatúnak, valamint kígyószerû hajlékonyságúnak írt le, megpróbálta három hét alatt „gatyába rázni” a szombathelyi rendôröket is. A tanfolyam végén a fôgimnázium tornatermében tartották meg a nyilvános rendôrvizsgát, melyen a vármegye és a város vezetôi, valamint tisztségviselôi is jelen voltak. Wladimir tört magyarsággal ugyan, de sorban elmagyarázta az egyes fogásokat, majd a rendôrök kettesével mutatták be az úgynevezett kötözést, a „fejen át való emelést”, a különbözô gáncsokat, a kezeknek a különbözô irányba történô hajlítását. A mester egyébként arra is figyelmeztette tanítványait, hogy több ütés és fogás nagyon veszedelmes is lehet a „dzsiu-dzsicuzó rendôr kezében”. S hogy a hétköznapokban végül is milyen eredménnyel használták rendôreink az új önvédelmi ismereteket, azt nem tudjuk, az viszont biztos, 1907 decemberében a Vízmelléken randalírozó, bicskát rántó Gróf Károly alaposan meglepôdhetett, mikor a vele szemben álló rendôrnek végre eszébe jutott Wladimir mester tanítása, hiszen pillanatok alatt lefegyverezte a banditát egy jól kivitelezett kézcsavarással.
.
SaFó (Savária Fórum)
(A források felkutatásában
a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár
munkatársai segítettek.)
.
