| 1 Ó, én édes hazám, te jó Magyarország, Ki kereszténységnek viseled paizsát, Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! . 2 Egriek, vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva legyetek immár ti! . 3 Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak, Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak, Adassék egészség már mindnyájatoknak! . 4 Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség, Katonatalálmány, új forma ékesség, Seregben tündöklő és fénlő frisseség, Éntülem s Istentül legyen már békesség! . 5 Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem, S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem, Maradjon nálatok jó emlékezetem, Jusson eszetekbe jótétemről nevem! . 6 Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező, S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő, Kit az sok csata jár, s jószerencse leső, Legyen Isten hozzád, sok vitézt legelő! . 7 Igaz atyámfia s meghitt jó barátim, Kiknél nyilván vannak keserves bánatim, Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim, Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim! . 8 Ti is, angyalképet mutató szép szüzek És szemmel öldöklő örvendetes menyek, Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek, Isten s jó szerelem maradjon veletek! . 9 Sőt te is, ó, én szerelmes ellenségem, Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem, Ki érdemem ......................... ...................................... . [10] Ti penig, szerzettem átkozott sok versek, Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek, Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek, Mert haszontalanok, jót nem érdemletek. |