Százötven éve született Szombathelyen Márkus Emília
.
"A mi családunkban senki sem volt művész... mire tizenkét éves lettem - ki kellett venni a zárdából. Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban (...) ", emlékezik Márkus Emília - akire most mi emlékezünk: 150 éve született, Szombathelyen.
.
Márkus Emília
.
Egyéves koromban kerültünk fel Pestre. Anyám Horváth lány volt. Horváth Anna, Horváth Boldizsárnak, az első magyar igazságügy-miniszternek a húga. Sokan jártak gyerekkoromban anyámék házába, akikre érdemes emlékezni: Vas Gereben, Czuczor, Bajza, Arany János... A mi családunkban senki sem volt művész... mire tizenkét éves lettem, ki kellett venni a zárdából. Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban. Ilyen még nem fordult elő közöttünk , mondja Márkus Emília a visszaemlékezéseiben. Aztán azzal folytatja, hogy Bódi bátyám és István testvérem, de különösen Horváth Boldizsár nem nyugodott, hitt a tehetségemben és az erősködésére készültem fel és jelentkeztem a Színitanodában felvételre. Három verset tanultam meg könyv nélkül. Tompa: A madár fiaihoz, Gyulai: Három árva és Eötvös: A búcsú című költeményeit. El is szavaltam mind a hármat, és az egyikbe szerencsésen - belesültem. (Ez volt életem első és egyetlen kudarca.) De azért 1874-ben mégis felvettek a Színitanodába és amint végeztem, három évvel később már szerződést is kaptam a Nemzeti Színházhoz, amelynek akkor Szigligeti, majd Paulay Ede volt az igazgatója. (Márkus Emília emlékidézése 1942-ből.)
.
Forrás: Vas Népe
