Doberdó, a magyar Golgota, a remény és a halál temploma
.
.
Az ágyúk közül több Diósgyôrben vagy a Weiss-Manfréd Mûvekben készült. Fotó: Benkő Sándor
.
Festôi kép a Szocsa-Isonzó völgybôl. Fotó: Benkő Sándor
.
Azon az úton hajtunk, ahol nagyapáink, vagy inkább dédapáink araszoltak. Klágenfurt csak egy ugrás, a hegyek mögött ott a déli átjáró. Aztán az egész mediterránium. Jó okuk volt arra az itt élő népeknek, hogy a köves, sziklás vidéket, amely amúgy fenséges és tavacskáival lenyűgöző, elfoglalják, megtartsák. Kiváltképp a dombvonulattá sekélyesedő partvidéket Duinótól Triesztig. Igen, Trieszt az örök város, a tenger éke, a kikötők császára. Akié ez a hely, azé itt a tér, vagyis az azúrkék tenger. A múlt századelőig az Osztrák-Magyar Monarchia elitje parolázott a vidéken, át-átruccanva Fiumébe és persze Abbáziába. A három déli város egyben a magyar szellemi élet központja is volt. Szerb Antal például itt vetette papírra remekműve, Az utas és a holdvilág első sorait. Szívesen időzött e tájékon Heltai és a csak látszatra kimért Kosztolányi; hallgatták a nagy víz moraját, majd a pesti aszfalton újraalkották a mennyei hangokat, képeket...
.
Olvass tovább a: ** Vas Népén**
.
*****
.
.
