Ezzel a szép dallal köszöntöm a galambomat házassági évfordulónk alkalmából.
.
Hevesi Tamás : Szeretlek
.
Ez a pillanat most, ami emlékeztet rád, álmatlan éjszakában, üres a hova tovább. Csak kérj meg egyszer engem, a jövőt fedezzem fel. Mondd el nekem úgy várom, hogy merre induljak el. Te voltál a minden, az a kimondhatatlan szó. Még ha néha bántottál is, olyan símogatni való. Szeretnék egy álmot, véget nem érőt, mondj hát valamit, amíg nem túl késő. REF: Úgy szeretlek én, igen úgy szeretlek én, mint soha senki mást sem, az életben még. Úgy szeretlek én, igen úgy szeretlek én, ígérd meg, hogy úgy lesz mindörökké csak te és én. Áldott legyen a bánat, s benne a könnycseppeim, az a félénk mosoly, a régmúlt fényképei. Áldott legyen a lelked, az a belülről marcangoló. Kérlek valamit mondj, kérlek valamit szólj, hisz nélküled néma a szó. REF: Úgy szeretlek én, igen úgy szeretlek én, mint soha senki mást sem, az életben még.Úgy szeretlek én, igen úgy szeretlek én, ígérd meg, hogy úgy lesz mindörökké csak te és én. | |
| **Zeneszöveg** |
.
