...... | Kányádi Sándor: Madáretető . Cinkék, cinegék, feketerigók, megosztom veletek e fél cipót, megosztom az én olyan-amilyen énekem-szerzett kenyerem. Csettegess, rigóm, járd a kerteket, jöjjetek, csókák, varjak, verebek: vendégül látok minden itt maradt, velünk telelő madarat. . . Terítve már patyolat abroszom, kenyeremet elétek morzsolom. Nem várok érte, nem kell félnetek, ordas télben ujjongó éneket. Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok, akkor zendüljön a ti hangotok, hírrel hirdetve, hogy az emberek télen se voltak embertelenek. |