Devecsery László író, költő, tanár
'
FÉNY-JÁTÉK SZŐLŐLEVÉLEN
'
'
Fény fut a fényen,
fény fut az égen:
szőlőlevélen.
'
Szőlőlevélen,
szőlőlevélen,
fény fut a fényen,
fürt-rejtekében,
érett a szem már,
zöld hűvösében.
'
Hajlik a hegy most,
fürtjeit bontja,
hullanak fények,
égről a porba.
'
Hajlik a lány már,
rezdül a melle,
fürtönként hullik
vágyam a csendre.
'
(Tréfál az ég is,
felhőkkel játszik,
könnyű szellővel
eső cicázik.
'
Szüret kapuja
tört sugarakból,
ível az égre
szivárvány-napból.)
'
'
Csordul a must és
hordók is telnek,
távol-időnek
forrva üzennek.
'
Alkonyi fény még
szitál az égen,
utolsót játszik
szőlőlevélen.
'
Szunnyad a hegy már
csend hűvösében...
'
EGYSZERŰ KÉP-LET
'
Igen. Én vagyok.
Egyszerű.
Kell egy gép;
és kell egy ember.
Én megálltam, ő lefényképezett.
'
Egészen hétköznapi.
'
Ám szemembe szúrt a Nap.
Nem ettől lettem haragosabb.
Nem a tenger - és nem a mocska
bosszantott a puha homokba'...,
hanem a dagály, mely nem akar
szűnni már.
Folyton űzött vizek között rejtőző
kifosztott kagyló-létünkre
ömlik a világ...
'
Egyszerű kép és egyszerű képlet.
Mögöttem a tenger, s dagály-hordalék
'
A képeket és a verseket Devecsery László blogjából hoztam.
