a pillanat szentsége
a megismételhetetlenség varázsa
az egyszeri feltárulkozás
veti ránk fényét
csillantja meg érzékeknek poharát
a sosemleszmár
végtelen bánat
a csapkodó madárszárny
az koptatja cipőmnek talpát
azt zengi a zakatolás
úgy hozta a karcos
kristályszerű éjjel
hogy menettempóban
csizmás láb taposta széjjel
a találkozás csillámporát
feledésbe indulva
ahogy a hópehely
eltűnik gyorsan
mire észrevenném
már a dokkoknál állok
világvégi partokon
'