KATONA KLÁRI
Ahogy hazajöttem, az első hivatalos felkérés a Nők Lapjától érkezett hozzám.
VIGYÉL EL | Klárit 40 éve ismerem, és fotografálom. Rengeteg képet csináltam róla, még a régi időkben, és egy nagyszerű barátság alakult ki közöttünk, amely Amerikában is folytatódott. Egyszer, amikor már évek óta kint dolgoztam, csöngött a telefon, kedves Atyám hívott, hogy menjek át hozzá, mert valaki keres. Mire én, "kicsoda, és főleg jöjjön át az én stúdiómba, mert dolgozom!" Mire ő: "az nem megy! Te gyere át!", de ezen túlmenően nem mondott semmit. Dühösen átrobogtam a szomszédba, ahol apám műterme volt, és láttam, hogy valaki ül a szófán, de nem ismertem meg, annyit mondtam, "Bocsáss meg, ki vagy? Mert te csak egy ember lehetsz, de ő nem lehet itt!" "De, bizony, én vagyok!" - mondta Klári, akit akkor már öt éve nem láttam, és egyszerűen nem tudtam elképzelni őt abban a szituációban! Valóban ott volt , a messzi Kaliforniában. Mennyire furcsa az ember agya, hogy csak azért nem ismertem fel, mert az agyam szerint nem lehetett ott. Hát néhány percig szégyelltem is magam. |
'
Az első lemezboritó, amit róla csináltam, az "Éjszakai Üzenet" hatalmas siker lett. A borító díjat is nyert valahol. Ez után szinte tradicióvá vált, hogy ha Klári bármikor Amerikában járt, egy fényképezés mindig belefért a vakációba. Ott készítettem férjének, Babos Gyuszinak két borítóját is, szóval tovább mélyült a barátság, és a képek készítését is folytathattam. A Gyusziban rádasul egy igaz barátra talátam!
Klári egy csodás alany, az évek múltával már fél szavakból is értjük egymást, azt csinálom, amit ő is elképzelt, anélkül, hogy erről beszélgetni kellene. Éppen ezért kicsit féltem a Nők Lapja magazinnal való munkától, de nem csalódtam, mert a stylist, a haj és smink is csodás volt, tehát a munka is remekül sikerült.
'
