Reggelente a főnököm mikor munkával szokott megkínálni, ezzel a szöveggel hívott szokásához híven: "Jó reggelt kívánok W. úr! Ki tetszett pihenni magát, hogy szolgál a kedves egészsége?"
Mit lehet ilyen kérdésre válaszolni, akkor mikor mi már régóta tegeződünk. Szokásomhoz híven bedobom a megszokott szöveget:
"Kösz' főnök, jól vagyok, kipihenve várom az ukázt". Miért is ellenkeznék, hogy az este a pohár fenekére néztem, fáj a fejem. Netán sokáig interneteztem, alig bírok magammal, vagy sírt a gyerek és keveset pihentem. Inkább megnyugtatom apró hazugságommal.
Pár hete bejelentkezett hozzám microby, egyszerűen jól esett neki, hogy le Joepapázott. Én pedig nem ellenkeztem kézzel lábbal, hogy bizony nem én vagyok, így biztosra vehette feltételezését. Kijelentem most, hogy én még csak az árnyékába sem léphetek a híres Joepapának, én csak a szürke hétköznapi Joe bácsi vagyok.
Mindezt azért írom le mivel a Ferenc nagybátyámnál is hasonló esettel szembesültem. A jó rokon ha meglát engem és koccintunk egy felessel vagy fröccsel minden alkalommal elénekli kedvenc dalát a "Hazámba vágyom a Duna, Tisza partja vár" című dalt a Rákóczi megtérése című dalműből. Elmeséli még történetét a Ki mit tud selejtezőkről, mikor egy szinpadon énekelhetett többször is Korda Györggyel. Hányszor, de hányszor hívta a Gyuri "ORI"-zni, de ő maradt a MÁV- nál és a fröccsös pohárnál. Van egy kis hazugsága, amit többször megosztott velem:
Mikor a lányoméknál búcsún voltam Sótonyban, a kocsmában az asztalunkhoz jött egy illető és azt kérdezte tőlem,- Ugye maga Bő.i? - Igen bői vagyok ott születtem. - A Kiss Ferkót Ismeri-e? - Hogyne ismerném, minden este együtt kártyázunk a mulatóban és sokszor hajnalig danolászunk. Így szépen elbeszélgettünk. Pedig, ha tudta volna, hogy én nemhogy a Ferkót nem ismerem, de még csak bői sem vagyok, hanem ölbői. Ez pedig a Ferenc apró hazugsága volt. ' | |
