Sümegi Tamás

Betlehemi történet

Szent József immár eljegyezte Máriát,
s nem soká a Szűz már hordta szent fiát,
pedig akkoriban ők még egybe nem keltek,
de Szentlélektől fogant meg az isteni gyermek.

József pedig igaz volt, ács a mestersége,
tudta, hogy az anyát nem hozhatja hírbe,
határozni kellett, határozott hát:
el fogja bocsátni kedves asszonyát.

Kétségben rágódott e dolgon szívében,
s az Úr angyala eljött hozzá álomképben,
beragyogott mindent égi fényessége,
Józsefre tekintett, s emígyen beszéle:

„ József, Dávid fia! Magadhoz bátran vedd,
ki feleséged és szerelmes hitvesed,
mert gyönyörűséges, ki benne fogantatott,
az Úrtól küldött ő, a Szentlélektől adott.

Fiút szül Mária, annak Jézus lesz a neve,
nagy erők jönnek le a Földre vele,
óriás lesz, s a világ Megváltónak hívja,
mert népét bűneitől megszabadítja.”

Így szólt az Úr teljesült szavával,
mely kimondatott már a próféta által.
Távozott eztán, visszatért a mennybe,
s az éj József álmát újra karba vette.

József aztán fölkelt kora pirkadattal,
úgy cselekedett, ahogy parancsolt az angyal,
önmagához vette ifjú feleségét,
nem vitathatta el senki tisztességét.

Midőn mindez történt, Heródes volt király,
az ő kényét szolgálta a júdeai táj,
melynek ölén fogant a nagy sorsú gyermek,
mely tájon sziklák s olajfák termettek.

Egy nap bölcsek jöttek Jeruzsálembe,
nyomaik mutattak gazdag Napkeletre,
mélyen hajoltak meg a heródesi trónnak,
a büszke királyhoz ekképpen szóltak:

Folytatás itt