"Amikor azt mondtad, hogy vége, azt hittem, tréfáltál csupán.
Még együtt mentünk ki a rétre, és miénk volt a délután.
Amikor elhagytak az álmok, még mindig reménykedtem én,
De most az ablakomnál állok, s köröttem elfogyott a fény.
Még együtt mentünk ki a rétre, és miénk volt a délután.
Amikor elhagytak az álmok, még mindig reménykedtem én,
De most az ablakomnál állok, s köröttem elfogyott a fény.
.'
R:Odakinn búcsúzik a nyár, rőt levél remeg a fán.
Sietve búcsúzik a nyár, por szitál lépte nyomán,
Szeptember söpör már a tereken, sírnak az őszi kertek,
Közöttük szalad még a szerelem, kifakult álmot kerget.
Sietve búcsúzik a nyár, por szitál lépte nyomán,
Szeptember söpör már a tereken, sírnak az őszi kertek,
Közöttük szalad még a szerelem, kifakult álmot kerget.
Én őrzöm, egyedül csak én, emlékét még a régi nyárnak.
Nézem a vihar tépte fákat, s szemembe könnyet csal a szél,
És közben búcsúzik a nyár, rőt levél remeg a fán,
Magamtól kérdezem csak már, mi jöhet ezután."
Nézem a vihar tépte fákat, s szemembe könnyet csal a szél,
És közben búcsúzik a nyár, rőt levél remeg a fán,
Magamtól kérdezem csak már, mi jöhet ezután."
