Október 15. az ölelés világnapja, a vakok és gyengénlátók napja mellett. Az egyik kereskedelmi rádió több nagyvárosból élő közvetítést adott reggel hattól tíz óráig, mindenkit hívtak egy közös ölelésre, amit jó ötletnek tartok. Persze akadtak minden városban spontán ölelések ezen a napon, nem csak a celebek ölelkeztek nagy csinnadrattával.
Én is elmentem volna a nagy ölelésre, de a sürgős munkám nem engedett. Itt az építkezésen az arborétum mellett csak a robusztus acéltraverzek kínálták fel magukat, amik a széllel dacolva végülis megtalálták a helyüket. Összeölelkezve így már a vasszerkezet is a csodálni valóbb oldalát mutatta. Rácsodálkozva nagyon csábítólag hatott, de az ölelést inkább átcsusszantottam munkaidő utánra. Otthon a párom gránátoskockával fogadott, amiért megropogtattam kicsit a csontjait. Megölelgettem. Jól esett mindkettőnknek, uborkával nagyon finom.
