Dr. Buda Botond az avatási ceremónián
Dr. Buda Botond a Szent Gellért Lovagrend díszes ezüstszínű palástját immár a szekrényében őrzi, de a civilben is viselhető tűzzománc mellkereszt és a lovagrendi pecsétgyűrű is jó helyre került: a tiszteletbeli székellyé nyilvánításakor kapott kitüntetés mellé. Hogyan tovább? Mi változik ezután? Nem én vagyok az egyedüli, aki az elmúlt napokban feltette neki ezt a kérdést. Nem csoda hát, hogy készen áll a válasszal:
- Semmi sem változik, és mégis sok minden. Továbbra is elsőrendű feladatomnak tekintem azt, amit több mint két évtizede művelek: beteg testeket gyógyítok, beteg lelkeket erősítek. Ám míg eddig elsősorban azokon segítettem, akik hozzám fordultak, ezentúl magam is igyekszem megkeresni a rászorulókat. Azokat, akik Szent János evangélistával szólva panaszolják: Domine, hominem non habeo! Uram, nincs emberem! Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy gyó-gyítója lehessek azoknak is, akiknek nincs emberük . Akiknek nincs pénzük, lehetőségük, reményük vagy épp bátorságuk, hogy segítségért nyújtsák kezüket.
A Szent Gellért Lovagrend újdonsült medicus-ispotályos mestere gondolatban talán már Csángóföldre készül. Persze nem egyedül: pszichológusokkal, lelkészekkel és magyar nyelvet tanító pedagógusokkal kel útra. Nem kis feladatra vállalkozik: megszervezi a csángó magyarok komplex egészségügyi szűrését. Nem mennek üres kézzel: gyógyszereket és magyar nyelvű könyveket is visznek magukkal. Hogy testeket gyógyítsanak és lelkeket erősítsenek.
