Úgy lennék
Lennék szárny
mely átrepít a gondokon,
könnyű szél a válladon,
ha átkarol vigyáz Rád.
És lennék
fent az édes otthonod,
mint néma csók az ajkadon,
mindig visszavár.
És Én had legyek
lágy mosoly az arcodon,
egy hűvös őszi hajnalon,
az ébredés után.
Igen, had legyek
Én a sors, a végzeted,
hisz hozzám fűz az életed,
nem értheti senki más.
Úgy lennék
mi átrepít a gondokon,
könnyű szél a válladon,
ha átkarol, vigyáz Rád.
És lennék
fent az édes otthonod,
mint néma csók az ajkadon,
mindig visszavár.
És Én had legyek,
egy könnyű csepp az arcodon,
vadvirág a sírodon,
így emlékeznék Rád.
Neked had legyek
Én a sors, a végzeted,
hisz hozzám fűz az életed,
ezt nem értheti senki más.
Úgy lennék
film egy ócska szalagon,
mely Rólad szól, bár nem tudom,
mi lesz ha véget ér.
Úgy lennék
fent az édes otthonod,
ha a tested végleg elhagyod...
Úgy lennék.....
