Április elseje a bolondozások napja. Akit ilyenkor át tudtak verni, arra azt mondták április bolondja; május szamara. Ezen a napon egy gyermekkori emlék jutott eszembe.
Talán négy vagy ötéves lehettem, mikor átjött hozzánk a Tatár a szomszédból és jókedvvel belépett a földesszobába. Mindenki így ismerte, mert egy nagy melák, magas ember volt, lehetett úgy kettő méter magas. Meglepő, hogy ma milyen kedves volt. Már messziről méregetett, megsimogatta az arcomat, majd elővett a kötényéből két tojást ezekkel a szavakkal. Ezt a két tojást most vettem el a tikok alól. - Eridj fiam menj a Hangyába és hozzál nekem érte gráblamagot. - Örömmel szaladtam mezitláb a boltba és mondtam a Lali bácsinak, hogy a két tojásért kérek gráblamagot. - Kinek lesz fiam? - Hát a Tatárnak! - Ja úgy? Mondd meg neki, hogy nincs gráblamag, de tudok helyette adni gereblyemagot, annak az is megfelel és így neked még tudok adni egy papírzacskó savanyócukrot. - Vittem nagy örömmel: Itt van Kálmán bá, de csak gereblyemag volt. - Na fiam gyere, adok egyet! És kivett a zacskóból egy csigaszeget. Nesze ültesd el a kertbe és naponta háromszor öntözd meg. Szorgalmasan öntöztem és láss csodát már a második napon kidugta a fejét a földből és vártam, hogy sok-sok kis gereblyét szüretelhessek. De a Lali bácsi lehet, hogy átvágott bennünket, mert mikor beérett kb.: 1kg babot szedtünk le róla. És a Nagymamám finom babfőzeléket készített belőle. Mindenkinek jutott még a Tatár is evett egy nagy tányérral. Utána a Tatár megsimogatta a fejemet: Na fiam erről majd megemlegetsz engem. Igaza lett, mert egyszer csak jöttek a galambocskák. Ma is eszembe jut amikor mondták a szüleim, hogy az embernek szorult helyzetében mégis el kell engedni egy-egy galambot. Még ma is mondom hasonló szituációban,hogy jön a Tatár.
