Vera Makinszkaja és Kálmán Imre | . | Kálmán Imre 47 éves volt, amikor 1928-ban egy bécsi kávéházban találkozott a nála harminc évvel fiatalabb Vera Makinszkajával. Az orosz-lengyel arisztokrata családból származó táncosnő az anyjával menekült a Szovjetunióból. Színésznőnek készült, jobb híján kabarékban lépett fel, de volt, hogy élőképekben jelent meg meztelen szoborként. A zeneszerző abban az évben veszítette el élettársát, Paulát, akit súlyos betegsége élete utolsó tíz évében tolókocsihoz kötött. A húsz éves kapcsolat után egyedül maradt férfi ismert és gazdag volt, zsongtak körülötte a nők, de ő egyelőre nem akart új partnert. A feltűnően szép orosz lányról azonban nem tudta levenni a szemét a kávéházban. Bemutatkozott, és hamarosan következtek a randevúk. Vera Kálmán Imre szeretője lett, de ennél többet akart: „Szűzanyám, híres, gazdag és gyengéd, kérlek, add nekem őt!"- imádkozott. Az ima - ahogy az operettekben szokás - meghallgattatott, a gazdag komponista feleségül kérte a szegény táncosnőt. Kálmán kezdettől úgy gondolta, hogy egy fiatal lány és egy ötven év felé közelítő férfi kapcsolata nem lehet időtálló, ám meggyőzte magát, hogy ha rövid idő adatik is nekik, az is a sors ajándéka. |
A szerelmes férj új operettje, A montmartre-i ibolya – amelyet a feleségének írt – nemzetközi sikert aratott. Dőlt hozzájuk a jogdíj, Vera minden luxust megengedhetett magának, és a férje nem is tagadott meg tőle semmit. Frau Kálmán volt az első nő Bécsben, aki nyitott sportkocsiban furikázott. Imruska, ahogy Vera nevezte, tudomásul vette azt is, hogy felesége örökké társaságba jár, ahol férfiak rajongják körül. Bár nem örült a hódolóknak, nem vette őket komolyan. Vera három gyereket szült neki, és ez boldoggá tette. Az idillnek a történelem vetett véget. Ausztria német megszállása után SS-katonák vitték magukkal a zsidó származású zeneszerzőt. Bár elsőre megúszta vagyona egy részének elkobzásával, az országot nem hagyhatták el. Vera ekkor mozgósította egyik hódolóját, Horthy Istvánt, a kormányzó fiát, aki elintézte, hogy megkapják a kiutazási engedélyüket. A zeneszerző Budapestre autózott, ahol Horthy Miklóstól kért kihallgatást. A kormányzó a hazatérés helyett az emigrációt javasolta. A zeneszerző ekkor járt utoljára a szülőföldjén. 1938 szilveszterét már Párizsban töltötték, itt érte őket a németek ajánlata, hogy ha visszatérnek, a zeneszerzőt a Führer parancsára tiszteletbeli árjának nevezik ki. Nem éltek vele. Párizsban a világhírű író, Erich Maria Remarque udvarolt Verának, majd amikor innen is menekülni kellett, Amerika és a filmsztár Clark Gable következett. Egyiküket sem vette komolyan, ám a végzet más férfi képében mégis utolérte. 1942-ben egy szőrmeszalonban vásárolt, amikor Greta Garbo kíséretében belépett Roland de la Croix, egy orosz származású francia diplomata. Vera beleszeretett a fiatal férfiba, aki annak rendje és módja szerint egy fogadás alkalmával meg is szöktette. A nő mindent hátrahagyott, amit férjétől kapott, egy szál táskával ment lovagjával. Kálmán belátta, hogy eljött az a pillanat, amit előre látott. Beleegyezett a válásba, megköszönte az együtt töltött szép éveket. Vera azonnal hozzáment udvarlójához. A diplomata férj hamarosan Rióba utazott, a feleség a másnapi újságból tudta meg, hogy a repülőgép lezuhant, a szerencsétlenséget senki sem élte túl. Vera összetörten, magányosan gyászolta szerelmét. Egy nap kopogtak az ajtaján: elvált férje, Kálmán Imre jött látogatóba. Újra megkérte Vera kezét, aki igent mondott. Második esküvőjük után Vera minden energiáját arra fordította, hogy visszaadja férje elveszett alkotókedvét. Kálmán Imre haláláig,1952-ig maradt lelki, majd fizikai támasza. Több mint négy évtizeddel élte túl férjét, akinek élete végéig ápolta az emlékét. De amikor 90 évesen, szőkére festett hajjal, elegáns kosztümökben megjelent az operettbemutatókon, magától értetődőnek tekintette, hogy mindig akad férfi, aki udvaroljon neki.
Szerző: Nyáry Krisztián
