.
.
Cseh Tamás: Lánchíd - A magyarok Istene dala
.
| Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, nézd meg a vén folyót, megvan-e még, hisz ma az ember még azt is csudálja, hogy el nem vették már rég mindenét, nézz csak utána apádnak, anyádnak, asszonyod vizsgáld, hogy asszony-e még, másodpercenként kell ellenőrizd, hogy a tiéd-e még, ami tiéd. Gondosan leltározz éjt nappá téve, zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van-e, elvették múltadat és a jövődet, míg félrenéztél vagy három hete, és emlékezz volt még egy óvatlan perced, engedted magadnak hogy félrenézz, s már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi, ember, hogy lehettél ilyen merész? Volt még egy Istened, egész jó Isten, s könnyelmű percedben feledted őt, s felnéztél, láttad hogy ő is másé, vicceket mesél a gondviselőd. Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét apádat, hazádat hogyan dobálja, s maga sem tudja, hogy megvan-e még. Vagy tudod mi; ne is nézz le a Dunára, szemedet féltsed, hátha kisül, így maradj inkább már, így félrenézve, anyátlan, Dunátlan, nemtelenül, Csakis a, csakis a szemedet őrizd, ne is nézz már oda, hátha kisül, vigyék csak kapkodják, nézz te csak félre, s várj másik istenre, aki becsül. | ||
| Szövegíró - Bereményi | Géza |
.
