Szász Endre festő- és grafikus művész 1926. január 7-én született Csíkszeredán.

Marosvásárhelyen érettségizett, itt került kapcsolatba Kós Károllyal, Szolnay Sándorral, akik felismerték tehetségét és segítették. Tanára Bordy András volt. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István növendéke volt.

1946-ban egy rozsdás, használhatatlan forgópisztoly ürügyén fegyverrejtegetésért elítélték, 1952-ben szabadult.

A 60-as évek közepéig több mint 600 könyvet illusztrált, köztük Omar Kajjám: Rubáiját című könyvét, amely a British Múzeum nemzetközi pályázatán bekerült a világ legszebb 30 könyve közé. Közben kidolgozott egy sajátos, csak rá jellemző festészeti technikát. A Medicor Orvosi Műszergyár számára ezzel a technikával készült naptára tette országszerte ismertté a nevét.

1971-től Torontóban, majd Los Angelesben élt. A 80-as évek elején azonban végleg hazaköltözött, mert mesteriskolát szándékozott alapítani az itthoni tehetséges fiataloknak. Hollóházán sikerült a terv egy részét megvalósítani, a Hollóházi Porcelángyár stúdiójának megalapításával. Itt születtek meg világviszonylatban is egyedülálló falképei. Ötven "porcelánfalat" készített, de különleges forma- és színvilágú vázákat, dísztárgyakat, még hegedűt is.

Hollóházán ismerte meg Hajdú Katalint, későbbi feleségét, aki nemcsak tehetséges tanítványa, hanem élete végéig hűséges társa volt. Előbb Sopronba, majd a Somogy megyei Várdára költözött, itt élt egészen haláláig.

Változatlanul készültek a grafikái, egyedi, leheletfinom rézkarcai és az egy lendülettel rajzolt lapok sokasága. Nemcsak rajzolt, festett, hanem bútort, ékszert tervezett, valamint látvány- és díszlettervezőként is dolgozott.



Várdán aktív közéleti életet élt. Díszelnöke a helyiek köréből szerveződött Várdai Ifjúságért és Polgárokért Egyesületnek. Író-olvasó találkozókat, kiállításokat és képzőművészeti alkotótáborokat szervezett. A községben rendkívüli elismerés és szeretet övezte. 2002-ben Várda Község Díszpolgára címmel ismerték el munkásságát.



2003. augusztus 18-án hunyt el.

1965-ben Munkácsy-díjat kapott, 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét, 2003-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét, Lipcsében pedig Nemzetközi Művészeti Aranyérmet vehetett át.


 A világ számos országában láthatták a műveit. A kaposvári Nyugati Temetőben nyugszik. 

Várdán az állandó kiállítása, továbbá a Szász Endre - Községi Könyvtár és a tisztelgő lakosság őrzi és ápolja emlékét.

Életművét a Somogy Megyei Közgyűlés "Örökségünk Somogyország Kincse" kitüntető címmel ismerte el 2009. január 7-én.